16. fejezet
2010. aug. 31. 17:33 - írta dorkaaJBmegálltunk a bejárat előtt ahova noellel megbeszéltük a találkozót. 15 perc múlva begördült elénk egy ismerős autó , sötétített ablakokkal. mondtam paytonnak hogy szálljon be , de ne sikítson. be is szált és jéggé fagyott. én is beültem a másik oldalról. elindultunk.
-te te te te te...jézusom.- fal fehér lett szegény csaj.
-én! - viccelődött noel.
-uramatyám! itt ülök az álompasim kocsiába! már bocsi h ezt kimondtam olive. - noel büszke fejjel nézett előre. minden szót cirógatásnak érzett , látszott rajta.
-azért levegőt még vegyél! - emlékeztettem paytont mielőtt még megfulladt volna a látványtól. egész úton csak noelt bámulta. le se vette róla a szemét. nem különösebben zavart.
-megérkeztünk.- jelentette be noel.
-most ott vagyunk , ahol gondolom?
-nálam! - hangzott a válasz elöltöl.
-jesszus.
payton remegő lábakkal lépett ki a kocsiból. bementünk a házba. nem ragozom tovább hogy payton mennyire el volt ájulva. de örültem , hogy én szerezhettm meg neki az egyik legjobb napját. mikor beértünk noel egyből beszaladt a szobájába és kihozta a laptopot. lerakta az asztalra amíg betölött és megkérdezte:
-akkor? mi lesz?
-nos mivel én nem szeretném betölteni ezt a posztot - eközben payton úgy mászkált le és föl mint egy holdkóros - paytont szeretném jelölni. - erre ledermedt.
-de mégis mire? - kérdzte gyanakvóan.
-táncolni fogsz. méghozzá egy híres koreográfusnak , aki épp egy tagot keres a táncosai közé.
-ki az a koreográfus?
- arnold stify.- vágta rá noel.
erre leesett az álla.
-ez most vicc? az az ember egy isten! még noelnél is jobban imádom! már bocsi.
-hát ez fájt - de közben nevetett - ó bejött! és igen. még mindig online van. rámegyek.
amíg noel a videó kapcsolattal foglalkozott én bíztatni kezdtem paytont.
-nézd ha ezt most összehozod , egy egész karriert is beindíthatsz. ez lehet a nagy áttörés. és tudom hogy ez most egy nyálas szövegnek tűnik de legalább próbáld meg! - így rágtam a fülét míg végnem azt mondta hogy megteszi. eközben a kapcsolat is létrejött. a monitorról egy 40es éveiben járó férfi kicsit borostás , de kedves arccal mosolygott ránk.
-nos arnold! készen állsz? egy igazi gyöngyszemet fogsz látni! - mondta noel. eközben mi eltoltuk a bútorokat a szoba közebéről hogy elég helyet szorítsunk paytonnak bár óriási volt a szoba.
-egyébként mit táncoljak? - súgta nekem payton idegesen.
-a push pusht! azt nagyon jól nyomod. még nem láttam senkit így táncolni. te találtad ki amugy?
-ahha. saját szám.
-na nyugi minden rendben lesz.
-..és akkor itt is van a lány. - noel intett paytonnak hogy menjen oda mellé. így is tett.
-üdv! - köszönt megszeppenve payton.
-helló kiscsaj! na akkor had lássam mit tudsz! - lelkendezett arnold.
a laptopot ráraktuk az egyik fiókos szekrény tetejére , mert igy jól látszódott minden. payton beállt a szoba közepére. noel berakott egy cd-t a hifibe és benyomta amikor payton bólintott. a zene megszólalt , payton pedig bele kezdett. eszméletlen jó volt a csaj. ugrált , pördült fordult. olyan hajlékony volt , hogy néha azt hittem eltört a háta de nem! a szám alatt számoltam 3szor ment le spárgába és egyszer a levegőben is megcsinálta. nagyon látványos volt. néha lasabb rész volt akkor kicsit visszafogottan nyomta , aztán bumm! belecsapott megint! noellel csak bámultunk hogy mekkora már. cigánykerék spárga kézenjárás forgás , sőt még egy szaltó se okozott gondot neki.
-miért nem mondtad hamarabb hogy ilyen tehetséges? felvettem volna táncosnak - súgta nekem noel.
véget ért a szám és payton megállt. egy percig csak álltunk. arnoldnak is elállt a lélegzete , legalább is kerek szemekkel nézett vissza ránk a monitorról. aztán a csöndet is ő törte meg.
-kiscsaj , te elképesztő vagy. a tánc a véredben van. ha most nem állsz be a csapatomba , életed végéig üldözni foglak a szerződéssel.
-payton megkönnyebbült mosolyban tört ki. odaszalattam és megöleltem. lihegve csak annyit súgott a fülembe:
-köszönöm.
arnold és a kis tánscsillag payton ezután megbeszélték , hogy arnold egy hét múlva los angelesben lesz és akkor összejönnek persze payton szüleivel együtt. arnoldnak ezután mennie kellett. elbúcsúztunk majd mi is készülni kezdtünk. payton utolsó kívánsága még egy közös kép volt noellel. persze noel szívesen beállt vele a kép kedvéért. persze megbeszéltük , hogy ez nem noel lakásán készült hanem egy boltban , bent a városban. szerencsére fehér fal mellett készült el a fotó ezért nem lesz észrevehető a hazugság. ezután elmentünk. hála istennek nem voltak újság írók a ház előtt. gondtalanul sétáltunk haza. a mi házunk esett útba hamarabb. elbúcsúztam paytontól majd bementem a házba. vidáman mutogattam anyának az új sálat amit vettem. neki is tetszett. ettem egy szendvicset vacsorára majd elmentem tusolni. fogatmostam majd leültem tv-zni. nem bírtam sokáig. nagyon elálmosodtam ezért elmentem aludni. az ágyon fekve boldogan nyugtáztam magamban hogy ez a mai is jó nap volt. majd elnyomott az álom.
14 fejezet
2010. aug. 29. 19:53 - írta dorkaaJB-mi történt? - kérdezte kétségbe esetten noel.
-éppen csak egy cigánykereket akartam csinálni itt a folyosón nyújtás képp de sajnos balul súlt el. - mondta sylvia , néha felsziszegve.
-és akkor most nem tudsz fellépni? hát persze hogy nem. valaki hívjon egy orvost! ezt visszakell...fordítani. - mondta összezavarodottan noel. az orvos jött is , sylviát pedig elvitték a kórházba. eközben a koreográfus és a táncosok , azon erőlködtek hogy megoldják , sylvia kiesését.
-noel! noel! - rohant utánunk a folyosón egy táncos. megálltunk és bevártuk. - minden számban megoldottuk a kimaradást kivéve egy számban.
-melyikben? - érdeklődött noel.
-abban amikor leerszkedne a levegőből a színpadar és veled táncol. sajnos nem tudtuk úgy megcsinálni a táncot hogy betöltsük az üres helyet.
-hmm..- gondolkodott el noel , majd hirtelen rám nézett. kapcsoltam is azonnal.
-nem. nem nemés NEM! én nem vállalom.
-jaj ugyan olive , nem nagy cucc. egy lassú szám , leereszkedsz a szímpadra egy kötélen aztán táncolunk egy kicsit. légyszíves. az én kedvemért! - akkora boci szemekkel nézett rám hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni. igent mondtam. még egy óra volt a koncertig. noellel gyorsan elmentünk a próba terembe , és betanította a táncot. nem volt nehéz. nekem keringőnek tűnt. nem esett nehezemre kecsesen mozogni , 14 éves koromig versenyszerűen táncoltam. tudtam egyet s mást. ezután noel átadott a szakembereknek és mondta hogy valószínűleg csak a színpadon találkozunk. először a hajamat csinálták meg. nagy loknikat varázsoltak nekem , felül néhány tincset föltűzve. igazán tetszettem magamnak. a sminkem jött. szinte felismerhetetlenné maszkíroztak , aminek ebben az esetben örültem. senki se fog rájönni hogy ki vagyok. de azért tetszett amit csináltam , mesés volt a színek összhangja. végül pedig jött a ruha. közben a koncert már elkezdődött. hallottam ahogyan a számok beszűrődnek az öltözőbe. joe a stylist egy gyönyörű ruhát adott rám. úgy néztem ki mint egy tündér. álomszép volt. mindenhol csillogott. tele volt fodrokkal és majdnem leért a földig. csak a lábfejem látszódott ki. pántja nem volt. merev felsőrésszel volt ellátva így biztosan állt rajtam. most az egyszer tetszett az amit a tükörben láttam. gyorsan le is fotóztam magamat a telefonommal. mikor elkészültem kimentem a színpad mögé. sok táncos jött oda mellém beszélgetni. egy lánnyal még közös képet is készítettünk amit rögtön feltöltött twitterre ezzel az üzenettel:
találkoztam egy tündérrel. teljesítette egy kívánságomat. küld nektek egy puszit.
amint ott ácsorodtam , szóltak hogy menjek a színpad felé mert rám rakják a tartó köteleket és hamarosan én jövök. felsétáltam ahol elkezdték rámadni a felszerelést. elmondtak mindent. hogyan kapcsolhatom ki magamat , mikor mit csináljak. miután elkészültem néztem noelt a színpadon. nagyon lelkes volt. látszott rajta hogy tényleg szereti amit csinál. gyakran nézett egy egy rajongó szemébe aki azonnal elájult. féltékenység helyett örömöt éreztem. mikor bejelentette hogy a magical girl című szám következik ( ez volt az amiben én táncoltam) hirtelen rámtört az izgalom. görcsbe szorult a gyomrom és még remegtem is. nagyon izgultam , féltem hogy elrontom. elkezdődött a szám. egy fél perce mehetett amikor szóltak hogy készüljek mert 5 másodperc és én jövök. gyorsan a helyemre álltam és vártam azt a szót amikor le kellett ereszkednem. mikor elhangzott a végszavam , mondták hogy most! leléptem az emelvényről és elkezdtek leengedni. tényleg olyan érzés volt mintha repülnék. mikor a közönség meglátott elkezdtek síkítani. szép lassan közeledtema föld felé. eközben végig noel felé kellett tartanom a kezemet. mikor megfordult egy kicsit ekcsuklott a hangja. nem volt észrevehető de én hallottam. szinte elállt a lélegzete amikor meglátott a levegőben. ő is kinyújtotta a kezét felém. a talpam elérte a színpad fa deszkáit. ahogy mondták kikapcsoltam magamat. elkezdtünk táncolni. noel le sem vette a szemét rólam és én is ugyanígy voltam ezzel. valahogy sokkal másabb volt így a színpadon vele lenni , ami igazán az ő terepe. végig táncoltuk az egész számot. voltak emelések ilyen kor a közönség hangos uuu-kat eresztett el mert noel majdnem az egekig emelt. amikor vége lett , mivel vége volt a koncertnek is , meghajoltunk , elköszönt a közönségtől és lementünk a színpadról. bementünk az öltözőjébe. én léptem be eklőször. neki dőltem az asztalnak. noel is belépett majd becsukta az ajtót. én a padlót bámultam mikor hirtelen magához rántott és olyan szenvedélyesen kezdünk el csókolózni ahogyan még soha eddig.
-olyan gyönyörű voltál a színpadon - lihegte miközben levegőért kapkodtunk. alig fejezte be a mondatot de mér megint rátapasztotta az ajkát az enyémre.
-köszönöm - nyögtem ki nehezen mikor egy pillanatra ellöktem megamtól hogy meg ne fulladjak. megálltunk egy percre. mindketten a földet néztük majd egymásra pillantottunk és megint egymásnak estünk.éreztem ahogyan elkezd matatni a ruhámon hátul. lassan lejjebb és lejjebb húzta a cipzárt de akkor én megállítottam.
-inkább ne. - mondtam kicsit szomorúan de tudtam hogy ez most a határ.
-persze megértem. bocsánat csak elragadott a hév.-mondta lesütött szemekkel.
-át kéne öltöznöm.
-ó persze ömm... itt a ruhád , én pedig nos addig..elfordulok..kimennék de most tele van az ajtóm rajongókkal és velük csak későbbszeretnék foglalkozni.
-oké , persze. akkor...elfordulsz?
-jaj persze! - befordult a fal felé én pedig elkezdtem lehámozni magamról a ruhát. mivel már le volt húzva a cipzár könnyen ment a dolog. szerencsére volt rajtam melltartó. elég szégyenlős vagyok. amikor levettem a ruhát ledobtam egy székre ami mellettem volt. ahogy raktam le rápillantottam noelre. jófiúhoz illően csak a falat bámulta. kicsit büszke voltam rá hogy azt tette amit kértem tőle. odamentem és megöleltem hátulról.
-ne nézz hátra mert még nem vagyok kész. ez csak egy jutalom amit azért kapsz mert jó voltál.
-ó hát akkor nagyon köszönöm. - mondta diadalmas arckifejezéssel.
gyorsan elengedtem , és felöltöztem.
-akkor most én jövök.- mondta szégyenlősen.
-én inkább kimegyek.
-oké , de várj! vidd ezt a fésűt is.
-minek?- néztem rá kérdőn.
-hogy azt hidjék a fodrász vagy. különben egyből másra gondolnának.
-mekkora ész vagy! - kaptam a fejemhez. elvettem a fésűt és a kapucnimat is felhúztam kicsit. elbúcsúztunk majd elindultam. mikor kiléptem egy csapat izgatott lány kapta a fejét felém akik addig a falnál álltak. nem igazán figyeltek rám , szerintem elhitték hogy én vagyok a fodrász. gyorsan elhaladtam mellettük. kint már várt joe a kocsinál. ugyanúgy mint odafelé , most is rengeteg újságíró volt. állandóan kattogtatták a gépeiket meg ordibálták a hülye kérdéseiket. gyorsan beszálltam a kocsiba és elhajtottunk. mondtam joenak hogy egy utcával odébb tegyen ki hogy ne legyen feltűnő anyának h autóval jöttem haza. mikor kiszálltam megköszentem a fuvart , joe biccentett egyet a fejével. bezártam az ajtót. elindultam haza. egyszercsak lépteket hallottam mögöttem.hátra fordultam és megláttam kijön az utca végén mögöttem. ozzy volt az.
7. fejezet
2010. aug. 24. 19:19 - írta dorkaaJB-nézd!! az ott demi lovato!! - kiabált örömében leila , bár a nagy zaj miatt nem kiabálásnak , hanem normális beszédhangnak hallottam.
-úristen! tényleg!!! leila!! demi lovatoval fagunk ma este bulizni!!- örvendeztem a barátnőmmel együtt.
mielőtt még belevetettük volna magunkat az estébe , mr. rovon elmondta a játékszabályokat.
-lányok. nagyon vigyázzatok egymásra! szeretném ha fél óránként egyszer legalább jelentkeznétek nálam. én mindig a bárpultnál leszek. remélem tudjátok hogy pia , szeszes ital kizárva!! a drogról nem is beszélve. lehet hogy híres ez a hely de kétes alakok is feltűnhetnek. oké? na csak ennyit szerettem volna. mostmár mehettek. - azzal intett a fejével hogy szabad az út. leila megragadta a kezemet majd behúzott a táncoló társaságba. éppendemi lovato mellé. tudtam hogy pont ide fog hozni. csak táncoltunk és élveztük az estét. nagyon megszomjaztam szóval szoltam leilanak hogy megyek és iszok valamit. bólintott én pedig azzal ott hagytam. egyenesen a bár felé vettem az irányt. pont mr. rovon volt előttem. leültem egy székre.
-na jó a buli?- kérdezte miközben egy poharat törölgetett.
-estméletlen!- vágtam rá azonnal. - kérhetnék egy pohár vizet?
-természetesen. ma este a vendégem vagy. - rám mosolygott és bement hátra a raktárba , én pedig lekönyököltem a pultram. hallottam hogy valaki leül mellém , és kér egy fantát jéggel. odanéztem és azt hittem leesek a székről. a leginkább nemkívánatos személy ült mellettem. noel , noel keerpunt.
-hát te mit keresel itt?-kérdeztem azonnal.
-hát csak mulatok. de Te mit keresel itt?
-én is csak szórakozgatok. pont ebbe a clubba kellett jönnöd ma este?
-honnan tudtam volna hogy itt vagy? nincs kiirva a bejárat felé hogy olive james itt bulizik.
-így megjegyezted a nevem?
-persze..-erre kicsit lesütötte a szemét. kis habozás után újra megszólalt.- tudtam én hogy nem utoljára hallom a hangod.- nagyon csintalan kis vigyort eresztett felém amibe úgy éreztem talán bele is pirulok. eközben megérkezett a vizem. gyorsan belekortyoltam remélve az majd lehűt. sokáig csak hallgattunk. nem is emlékszem min gondolkozhattam , de egyet biztosra tudok. noel elég erősen végig stírölte a lábaimat. talán egy kicsit jól esett de közben fel is tudtam volna pofozni.
-tetszik? - kérdeztem végül kicsit nemtörődöm stílusban. erre ő megköszörülte a torkát.
-ömm micsoda? - kérdezte mintha nem tudná miről beszélek.
-a lábam. úgy nézted hogy majd kiesett a szemed.
-hátt...-habozott.
-oké , erre inkább ne válaszolj. - kimentettem , nem akartam azért annyira leégetni. megint csak úgy ültünk ott a pultnál , amikor megszólaltam.
-mostmár visszakell mennem a barátnőmhöz. akkor majd még...nem ezt nem mondom..-azzal föláltam és épp indulni készültem mikor megragadta a csuklómat.
-várj! előbb..nem..táncolsz velem egyet? - ezt olyan édesen mondta hogy egyszerűen nem tudtam volna nemet mondani. nagy kék szemeiben most őszinte reménykedést láttam. pár másodpercig haboztam aztán kinyögtem:
-hát jó. de csak egy kicsit. - erre nagyon felderült. fölált és a csuklómat el nem engedve behúzott a tömegbe. elkezdtünk táncolni. szinte csak dőlöngéltünk a ritmusra. elragadott egy furcsa érzés. olyan volt mint amikor a legutóbb az erkélyen noel olyan közel állt hozzám. megpróbáltam fékezni magam , de egy nagyon erős vonzalom kezdett úrrá lenni rajtam. noel egyre közelebb és közelebb jött hozzánk. ekkor egy lassú szám következett. autómatikusan párt alkodtunk és egymásba karoltunk. bizsergető érzés futott át az egész testemen ahol hozzám ért. egyszerűen nem értettem mi történik velem , csak egyet sejtettem , hogy nem akarok végetvetni a pillanatnak. az a rcomat a vállába temettem , ő pedig rám hajtotta a fejét.
-na most mond azt hogy utálsz.
-uutáállak..- ezt nem is mondtam hanem inkább sóhajtottam. olyan volt mintha bóbult lennék. teljesen az ujja köré csavart egy érzés amin nem tudtam uralkodni és egyre csak arra vágytam hogy minnél tovább ölejjem át noel erős testét.
-ez nem volt valami meggyőző.- hallottam ahogy elmosolyodik. máskor ezért oldalba böktem volna de nem vollt erőm levenni a karjaimat róla. hihetetlenül csodásan éreztem magam , de mégis ott motoszkált bennem a gondolat hogy miért is teszem most ezt. én nem szeretem őt , de amint 5 centiméternél közelebb jön teljesen megbolondít és nem tudok úrrá lenni a tetteimen. életem legszebb 4 perce volt ez. a szám véget ért és mi lassan elengedtük egymást. ő is és én is értetlenül álltunk egymás előtt. nem értettük mitörtént. még noelen is látszódott a zavarodottság , pedig erősen flörtölt velem , gondolom nem viccből. talán a viselkedésem kavarta meg , amit pedig én magam sem értettem. elvesztettem a fejem és csak azt csináltam amit a szívem súgott. a szívem pedig erősen noelt akarta. de az eszem mindig közbeszólt , hogy ne dőljek be neki. ha még tényleg bejönnék neki , úgyis csak arra kellenék neki. csak álltunk ott bötén és vártuk hogy a másik tegyen valamit , de nem történt semmi. ekkor leilat pillantottam meg és eszembe jutott amit az apukájával beszéltünk meg , hogy néha lejelentkezünk.
-nekem most mennem kell. majd...-nem fejeztem be a mondatot mert magam se tudtam hogy szeretném e valaha újra látni noelt. megszakítottam a szemkontaktust és ott hagytam a parkett közepén.
-hát te hol voltál?-kérdezte leila amikor megálltam mellette.
-óó csak találkoztam egy régi ismerősömmel.
-értem. na meddig maradjunk?-kérdezte. úgy éreztem ő még akar maradni. nagyon is!
-nemtudom. még egy óra?
-nekem megfelel. de ha most megbocsátasz , az a hím nemű lény irtózatosan bejön nekem. megkörnyékezem.- elmosolyodtam mert a mondat végén macskát játszva a levegőbe karmolt és fújtatott is egyet , majd odébb állt. én ott maradtam a pultnál és csak néztem ki a fejemből. hirtelen egy meleg tenyér érintését éreztem avállamon. megfordultam és noel volt. nem tudtam hogy megcsókolni vagy felpofozni akartam amiért nem hagyott békén.
