olive and noel

2.rész 4.fejezet

2010. szept. 25. 10:15 - írta dorkaaJB

tudom megint elég rövid lett de csak így jön ki. ha folytattam volna akkor csak este lett volna fejezet. így jobbnak láttam :))

 

amint kattant a zár az ajtón noel kitört.
- neked teljesen elment a maradék eszed is? - üvöltötte.
-öm. micsodá? - mondta spanyol akcentussal veronica megjátszva az ártatlant.
-jaj veronica. tudom hogy beszéled a nyelvünket nem kell megjátszanod. - förmedt rá.
-najó. tényleg beszélem. de akkor se értem mire ez a nagy felhajtás. - mondta még mindig megjátszva a teljesen tehetetlent és ártatlant.
-felhajtás? erről inkább te beszélhetnél. te hívtad ide a fotósokat igaz?
-igen én. és? van ezzel valami probléma? - azt hittem felpofozom.
-igen van! - teljesen üvöltötte noel. - de leginkább azzal hogy előttük lesmárolsz! és egyáltalán hogy vetted a bátorságot hogy lekapj? normális vagy?
-jaj ugyan. tudom én hogy engem szeretsz még mindig. ez a kis fruska csak áltatás magadnak.
-igen? ezt gondolod? - láttam ahogy noel kezei görcsbe rándulnak. sohasem volt még ilyen dühös.
-nem gondolom , tudom. én vagyok a neked való lány. - mondta diadalmas vigyorral az ostoba képén. muszáj volt eleresztenem egy szánalmas nevetést. kikívánkozott belőlem.
-noel. tudom hogy ÉN vagyok neked az igazi. emlékszel arra amikor még együtt voltunk? azok a csókok és forró éjjelek... - mivan? mekkora ....
hirtelen veronica lekapta magáról a felsőjét. azt hittem egy akkorát lekeverek neki ott  helyben. egy szál melltartóban (persze gatya volt rajta) közeledett noel felé. amikor épp át akarta volna karolni noel megragadta a karját.
-takarodj a szemem elől. soha többé NE IS LÁSSALAK! - ordította egyenesen veronica fülébe. kinyitotta az ajtót és egy nagy lendülettel kivágta a kis csajt. természetesen úgy ahogy volt. szerencsénkre épp arrajárt 2 eléggé ittas srác és azonnal elkezdték zaklatni. veronica szégyenében elrohant. becsuktuk az ajtót és egy percig csak csendben hallgattunk. noel lassan leült az ágyra én pedig az ölébe. szorosan magamhoz öleltem , ő pedig átkarolta a derekamat.
-nem volt ilyen. régen nagyon kedves volt meg minden. nem hiszem el hogy erre volt képes. - mondta noel egyhangúan.
-reméljük nem jön vissza többé. - súgtam halkan és megcsókoltam.
-ez már hiányzott. még mindig érzem veronica... - nem engedtem hogy befejezze hanem újra megcsókoltam. hosszan és lágyan.
-szeretlek. - duruzsolt a az arcomba.
-én is. - mondtam és még szorosabban öleltem.
-márcsak a holnaptól félek. biztos hogy címlapon végezzük...