olive and noel

23. fejezet - THE END!

2010. szept. 6. 16:22 - írta dorkaaJB

mikor vége lett a koncertnek én bementem noel öltözőjébe. leültem egy székre és vártam. 10 perc múlva hallottam hogy valaki beszél az ajtó előtt. lenyomódott a kilincs és noel épett be. mosolyogva kaptam fel a tekintetemet felé.úgy láttam kicsit meglepődött hogy itt talál , de aztán ő is elmosolyodott. én közben fölálltam. egy ideig csak némán álltunk egymással szemben. mind a ketten próbáltunk olvasni a másik tekintetében. hirtelen egymás nyakába borultunk. a karomat a tarkójánál összefontam é pedig ugyan így tett a derekamnál. csak szorongattuk egymást és lveztök hogy újra érezhetjük ezt a közelséget.
-annyira hiányoztál! - suttogta a fülembe.
-teis nekem..te is nekem - mondtam én is halkan. magamba szívtam az illatát és az arcomat teljesen a vállába temettem. valaki hirtelen benyitott. én megakartam fordulni de noel nem engedett így tovább ölelkeztünk.
-noel még..jaj .. - mondta egy ismeretlen férfi hang.
-most nem. - mondta noel anélkül hogy oda nézett volna.
-de..
-nem! - mondta mégegyszer már kicsit ingerültebben.
-okéé. akkor visszajövök később.
- jó! - mondtuk egyszerre.
kiment a pasas és mind ketten elnevettük magunkat. nagy nehezen széljelebb mentünk de a kezünk még mindig a másikon volt. mélyen egymás szemébe néztünk majd ismét megragadtuk egymást és összepréselődtünk. noel apró puszikat nyomott a homlokomra.
-nehogy azt hidd hogy ezzel el van intézve a dolog. ha velem szeretnél lenni , akkor valahogy áldozz több időt rám különben megismétlem ezt a két hónapot.
-persze. majd..megoldom..ígérem. nem bírnám ezt ki mégegyszer. -eltolt magától. - de mostmár hivatalos? együtt járunk?
-még szép! - vágtam rá.
-nem kéne ... bejelenteni? hidd el hetek kérdése és nyilvánosságra jön a dolog. és jobb ha mi tesszük közzé minthogy kinyomozzák.
-hmm...igazad van. - láttam be.
-most? - kérdezte.
-felőlem oké.
-nos kint vagy száz újságíró áll. most végre hasznukat is vehetnénk. - mondta mosollyal az arcán. feltettem a kalapomat , megfogtuk egymás kezét és kimenünk az öltözőből. ahogy végig mentünk a folyosón , kéz a kézben , mindenki kerek szemekkel bámult ránk. kicsit féltem , ezért én mind a két kezemmel noel csuklóját szorongattam. egyszer egyszer felpillantottam rá ő pedig egy mosollyal válaszolt. ahogy elhaladtunk az emberek előtt minden egyes szempár ránk szegeződött. a táncosok is megbámultak , csak sylvia mosolygott ránk hiszen ő már tudta. megálltunk a vas ajtó előtt.
- biztos? - kérdezte meg a biztonság kedvéért mégegyszer.
- egészen. - válaszoltam.
megmarkolta a kilincset , majd lenyomta azt. az ajtó kinyílt , a vakuk pedig elkezdtek kattogni. ezernyi kérdést dobáltak felénk az újságírók. noel csendet intett a kezével. szép lassan elhalkult a zaj és nem kattogtak a gépek. noel belekezdett:
-tudom hogy most mindenkiben egy kérdés fogalmazódott meg. ki ő. - azzal rám mutatott. - ő ...- hatásszünet - ...ő az én gyönyörűséges barátnőm. - éreztem hogy belepirultam. a zaj ismát felerősödött de noel ismét visszavette az irányítást.
- nem válaszolunk semmilyen kérdésre , most nem. legyen elég annyi , hogy a neve olive és mindennél jobban szeretem. - kirázott a hideg. - most pedig szeretnénk távozni. - azzal elkezdett áttörni a tömegen. mindvégig erősen fogta a kezemet és húzott maga után. teljesen megrohamoztak. a villogásoktól már alig láttam. még jó hogy rajtam volt a kalapom. sokszor meglöktek. egyszer majdnem el is estem de noel időben kapcsolt és megtartott. beültünk a kocsiba , bezártuk az ajtót , noel szólt a sofőrnek hogy először engem visznek haza. mikor elindultunk megcsókoltam noelt hosszan és érzékien. az ajkai nagyon lágyak és puhák voltak. hihetetlen öröm lett urrá rajtam. mikor elhajoltam tőle , a szeme még mindig be volt csukva. lassan kinyitotta és rám nézett és csak annyit mondott:
-szeretlek.
-én is. - majd hozzá bújtam. így utaztunk tovább a los angelesi éjszakában , végre újra együtt...