olive and noel

22.fejezet

2010. szept. 5. 14:57 - írta dorkaaJB

ezt hallgassátok alatta!

másnap reggel furcsa érzéssel keltem. bennem volt egy tudat h ma lesz valami érdekes a napomban. hogy jó vagy rossz , hogy én fogom tenni vagy nem azt nem tudtam. felöltöztem és elindultam a suliba. reggel szokás szerint bekapcsolódott a 3 pótolhatatlan barátom. hétfő volt. mind a négyen kicsit unottan mentünk. előttünk állt még a hét. de legalább az a tudat éltetett hogy már csak pár hónap van hátra az iskolából. május eleje volt. a szünet pedig július végén kezdődik. megmondom az őszintét. az a 2 hónap , amit noel nélkül töltötem el , nagyon unalmas volt. hiányzott egy szikra , ami tűzben tartja az életemet. de tudtam hogy ha ott lett volna velem , már túlzás lett volna minden.
a nap végén amikor jöttünk kifelé ozzy várt rám a kapuban. mikor oda értem maghoz ölelt és nyomott egy puszit a számra. miattam nem lett belőle csók , azt nem akartam most. az érintése hideg volt és idegen. úgy éreztem mintha nem is akarnék vele lenni. talán a tegnap miatt? nem tudtam. haza kísért és az ajtóban is meg akart csókolni de én elhúztam a fejemet így csak egy arcra puszi lett belőle. látta rajtam , hogy nincs jó kedvem.
-baj van? - kérdezte.
- nem csaak..nincs valami fényes kedvem.
-ez furcsa. pedig amikor kijöttél a suliból még olyan jó hangulatban voltál. tettem valamit?
-nem csak...
-szóval igen.
tudtam hogy ezt nem csinálhatom. behívtam ozzt és leültünk a kanapéra.
-nézd. 4 hete járunk. én próbálkoztam. megtettem mindent hogy működjön a dolog de.. nem.
-szóval...szakítasz velem?
-azt hiszem. de attólmég lehetünk barátok! - mondtam bíztatóan. kicsit féltem ozzytól. mert amikor a múltkor kikosaraztam elég dühös lett. pár percig hallgatott és bámult maga elé.
-megértelek. most hogy , végre együtt voltunk egy ideig én is rájöttem hogy nem működik. - hatalmas kő esett le a szívemről amikor kimondta ezeket a szavakat.
-akkor ugye megértesz? - kérdeztem meg azért mégegyszer a biztonság kedvéért.
-persze - mosolygott rám vissza. megöleltük egymást ésmegbeszéltük hogy mostantól csak barátok leszünk. elköszöntünk egymástúl és ozzy elment. én meg csak ültem ott a kanapén , egyedül és magányosan. hiába szakítottam ozzal mégis azt éreztem még hiányzik valami..vagy valaki. amikor épp ez járt a fejemben megcsörrent a telefonom. kikotortam a zsebemből és felvettem.
-haló?
-ömm szia én vagyok az. - nole volt. megismertem a hangját. ebben a pillanatban rájöttem hogy ő az a hiányzó valami az életemből. de úgy gondoltam , ha engem akar , küzdjön egy kicsit.
-szia!
-nézd. én sajnálom a tegnapot. én nem akartalak megrígatni. én csak teljesen elvesztettem a fejemet amikor megláttalak ozzyval. nem tudodmilyen nehéz volt nekem.
-megértelek. de miért hívtál? - kérdeztem kíváncsiskodva.
-ma lesz egy koncertem. szeretném ha eljönnél , és megbeszélnénk a dolgokat.
-oké!
-oké?! húú ez könnyebben ment mint gondoltam. de mi lesz ozzal? nem lesz mérges?
-abban biztos lehetsz. - mondtam mosolyogva bár tudtam hogy ő ezt nem látja.
-rendben. akkor 6ra érted küldök egy kocsit.
-oké! - letettem a telefont de utána fölhívtam anyát. üzleti úton volt. reggel ment el és csütörtökön jön haza. a biztonság kedvéért úgy gondoltam szólok neki hogy este elmegyek. mivel lelkifurdalása volt hogy ennyi ideig magamra hagyott mindent megengedett. délután 2 volt. gyorsan összecsaptam a házikat , hogy éjszaka ezzel már ne kelljen foglalkozni. 2 óránb keresztül szenvedtem sajnos a matekkal , így mikor befejeztem elkezdtem készülődni. kivasaltam a hajamat. meglepődtem hogy milyen hosszú. leért a derekamig. a frufrumat hátra csatoltam és elmentem a szekrényem elé. sokattanakodtam azon mit vegyek fel. egy fehér topot túrtam elő amit egy barna fehér csíkos mellénnyel dobtam fel. előszedtem a barna combközépig érő szoknyámat és úgy gondoltam , ma különleges hangulatom van , ezért még egykis extra képp fölvettem egy fehér térdzoknit hozzá barna tornacsuka. és a hab a tortán egy barna kalap volt. elégedetten álltam a tükör előtt. feldobtam egykis sminket és leültem a tévé elé. hatkor begördült egy fekete , sötétített ablakos autó. kiszállt a sofőr. nagyon sápadt volt.
-maga lenne miss james? - kérdezte kétségbe esetten.
-igen de valami baj van?
-baj az nincs. útközben hívott a feleségem. bevitték a kórházba. beindult a szülés. elkellene mennem.
kicsit megszeppentem , de felfogtam a dolgot.
-ó rendben menjen csak! majd megoldom! - mondtam és egy kedves mosolyt villantottam a férfira.
-jaj köszönöm! hálás vagyok!
-ugyan , nincs mit! - mondtam. azzal a fickó beszállt a kocsiba és elhajtott.
-de én akkor hogyan fogok eljtni a stadionba? még kocsival is fél óra az út. - gondolkodtam hangosan. egyetlen megoldásom akadt. bicikli. lehet hogy egy órás lesz de megkell tennem. noel számít rám. kimentem a garázsba , előszedtem a biciklimet. bezártam az ajtót meg persze a garázst és elindultam. jól tudtam biciklizni , amikor 10 voltam még egy versenyt is megnyertem. hajtottam mint állat. minden embert sikeresen kikerültem. beértem a városba. nagyobb tömeg , nagyobb kockázat , de mindent beleadva tekertem. már háromnegyed órája úton voltam. tudtam , a koncert már tart. körül belöl 10 percre lehettem már a stadiontól amikor hallottam hogy neyo a beautifull monstert énekli. olvastam hogy ő noel előénekese a los angelesi koncerteken. a zene szinte a fejemben lüktetett. már eléggé elfáradtam hiszen majd egy órája úton voltam. beértem a stadion parkolójába. gyorsan leraktam a biciklit. mindig rajta hagyom a zárat ha megyek valahova igy könnyen letudtam zárni. rohantam a hátsó bejárathoz. egy nagydarab őr állta el az utamat. kérte a nevemet én pedig mondtam. reménykedtem hogy rajta vagyok a listán. az őr végig futotta a listát majd egy mosoly kúszott az arcára és odébb állt az ajtóból.

most váltsatok át erre! tényleg igy a legjobb. igy jobb a hatás :))

gyorsan berohantam. noel már a színpadon volt. elkéstem. láttam rajta hogy eléggé csalódott. biztos voltam benne hogy miattam. egyszer csak elcsuklott a hangja és nem énekelt tovább. gyorsan felkaptam egy mikrofont mellőlem , bekapcsoltam és elkezdtem énekelni. hirtelen felkapta a fejét és elkezdett körbe forogni. biztos engem keresett. de nem láthatott mert úgy álltam hogy eltakarjon egy kicsit a fal. kétségbe esetten keresett engem amikor végül megesett rajta a szívem. elindultam lassan felé közben persze énekeltem tovább a dalt. noel szemei teljesen elkerekedtek. nagyon úgy tűnt hogy nem hiszi el hogy itt vagyok. közeledtem felé. kinyújtotta a kezét én pedig megfogtam. megpördített egyszer aztán ő is elkezdte énekelni tovább a dalt. egymás szemébe néztünk , fogtuk a másik kezét és teljesen egy hullám hosszon voltunk. amikor vége lett a dalnak , nehezen de megfordultunk a közönség felé és meghajoltunk. én megöleltem noelt és kimentem a színpadról. , és az előadás végéig egy széken kuporogva néztem a showt és azt mondogattam magamnak , 'hogy lehettél ekkora idióta hogy elengedted?'...