olive and noel

21. fejezet

2010. szept. 4. 18:34 - írta dorkaaJB

noel szemszöge.
összepakoltam a szobámból a cuccokat. lementem a hotel elé , bepakoltam a bőröndöket a kocsiba , beszálltam , és már száguldottam is a reptér felé. felszálltam a gépre és élveztem az utat. valamennyire öröm töltött el , hogy minden percben egyre közelebb vagyok olve felé. de eléggé lelombozott a tény , hohy ő már nem kér belőlem. elaludhattam a gépen , mert georg a menedzserem ébresztett fel , hogy megérkeztünk a los angelesi reptérre. szinte kipattantam a székből. felhúztam a kapucnimat és felraktam a nap szemüvegemet. leszálltam a gépről , és indultam a kocsim felé , amit georg rendelt nekem. beszálltam és megmondtam a sofőrnek hogy ne haza hanem los angeles külvárosába vigyen. az utamat olive felé vettem.
cirka egy óra múlva megérkeztünk. ismerős házsoron hajtottunk végig.
-itt álljon meg kérem. - szóltam a sofőrnek. leparkolt a ház előtt. kipattantam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. már majdnem becsöngettem amikor hallottam hogy valakik a kertben nevetgélnek. mikor odamentem a ház sarkához megláttam olivot. nagyon boldognak láttam. vidáman játszadozott egy kis kutyával. nem emlékszem hogy lett volna kutyájuk. bár 2 hónap hosszú idő. biztosan kikönyörgött egyet a mamájától. már majdnem elindultam felé amikor valaki kijött a házból. először nem tudtam ki az csak annyit láttam hogy egy fiú. odament olvehoz és hosszú csókot váltottak. elkezdett bennem gyűlni a harag. nem hittem el. a lány akit a világon a legjobban szeretek valaki mással van. mikor megfordult a srác teljesen lefagytam. felismertem..ezer közül is felismertem volna az arcát. ozzy volt az. ozzy , aki a legjobban féltékeny volt rám amikor még együtt voltunk. ökölbe szorítottam a kezemet. legszívesebben neki rontottam volna. de nem tehettem. ő olive választása volt. de én tenni akartam hogy én legyek a választása. így hát elindultam feléjük...

olive szemszöge.
-pompom! gyere ide! - szóltam a kutyusomnak. pompomot 3 napja kaptam ozzytól. szerencsére anya megengedte hogy megtartsam. a fajtáját nem tudom sajnos.. eléggé keverék , de nagyon aranyos kis gombóc formája volt és amikor futott olyan volt mint egy nagy pompom..innen jött a név. nagyon aranyos volt. amikor ugrált rám , mindig nevetnem kellett. a legjobb amikor megnyalja az arcomat. én épp a kertben voltam. ozzy bement mert telefonálnia kellett egyet. már 4 hete voltunk együtt mégis éreztem a hiányt. próbáltam boldog lenni mellette. egy biztos volt. ő boldog volt mellettem. csak 5 percig volt bent. közben hallottam hogy egy kocsi parkolt le a közelben de nem nagyon törődtem vele. azt hittem csak a szomszédhoz jöttek látogatóba. ozzy kijött és adott egy csókot aztán tovább játszuttunk a kutyussal. egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mögöttem:
-beszállhatok? - megfordultam és azt hittem eláll a lélegzetem. halálra vált arcal néztem a vendégre. ő volt az. noel. idejött , pedig megkértem hogy ne keressen.
-te meg mit keresel itt? - böktem ki nehezen. ozzy eközben odajött mellém és jelezvén a birtoklást átkarolta a derekamat. legszívesebben leszedtem volna magamról a kezét de sajnos nem tehettem noel előtt. ezzel is éreztettem legalább vele hogy én túlléptem. vagy legalább is próbáltam. láttam noel szemében a tűzt hogy mindjárt neki ugrik ozzynak. muszály volt valamit lépnem. közéjük álltam eltakarva egymás elől a másikat és újra megkérdeztem:
-válaszolnál? mit keresel itt? - próbáltam elővenni a legkomolyabb arcomat. lehet hogy bevált , mert noel arca is megváltozott.
-nem mit , hanem kit. téged. - mmondta és eközben mélyen csak a szemembe nézett.
-akkor hiába. már , megmondtam. köztünk vége. be kell látnod hogy ez így nem mehetett tovább.
noel csak hallgatott és közben próbálta ozzy tekintetét fürkészni.
-ti..együtt vagytok? - kérdezte egy undor arcal a képén.
-igen..van valami baj ezzel?
-régen nem csipáztad. - csipáztam? mi ez a szó! régen sose használt ilyen kifejezéseket. mi van vele?
-ozzy. megtennéd hogy magunkra hagysz egy kicsit? - hátranéztem és bólintottam ozzynak hogy nyugottan menjen be. megfordult és bement a házba. visszafordultam noelhez.
-miért jöttél vissza? megmondtam hogy ..én nekem ez így nem megy.
-de nekem szükségem van rád! nem tudod milyen kínszenvedés volt nekem ez a 2 hónap. főleg így , hogy nem is beszélhettem veled. kérlek! gyere vissza hozzám! ígérem hogy több időt töltünk majd együtt! megoldom valahogy csak kérlek! gyere vissza!
könnyek gyűltek a szemembe , mert miközben ezt mondta megfogta mindkét kezemet és mélyen a szemembe nézett. látszott rajta hogy nagyon komolyan gondolja.
-nem lehet. te is tudod , hogy ez megoldhatatlan. az egyetlen megoldás az lenne ha feladnád a karriered de..
-megteszem! - vágott közbe.
-de ezt nem akarom , mert akkor életem végéig gyötörne a bűntudat.
-bármit megtennék érted. ez a 2 hónap ráébresztett hogy nélküled csak félember vagyok.
itt már majdnem sírtam.
-kérlek. hagyd itt ozzt és gyere velem. legyünk újra együtt.
-sajnálom - mondtam már zokogva. - de nem megy. nem akarok úgy együtt lenni valakivel hogy nem is látom. - noel szemében is elkezdtek gyűlni a könnyek. - nekem arra van szükségem , hogy itt legyen mellettem az akivel együtt vagyok...sajnálom. - elengedtem a kezét és a ház felé vettem az irányt. muszály volt ott hagynom. még egyszer visszanéztem , láttam ahogyan csalódottan megy kifelé a kapun. ő is visszanézett még egyszer. én elfordultam és bementem , reménykedve , hogy most látom utoljára őt...