olive and noel

19. fejezet.

2010. szept. 3. 16:03 - írta dorkaaJB

amikor megfordultam , payton ott állt mögöttem.
-mennyit hallottál? - kérdeztem elhaló hangon.
-mindent. tudod a mai világban a kakaó instant. gyorsan kész van. hogy vagy? gyere üljünk le.
bemenünk és letelepedtünk payton ágyára. szerencsére nagy ágya volt , ezért kényelmesen el tudtunk nyúlni.
-na mesélj. hogy jutottál erre a dologra?
-nem bírtam tovább. nekem nem volt ez így jó.
-el tudom képzelni. a szerelmed egy másik kontinensen van. ez elég nehéz. - nagyon megértő volt.
-hát igen.
egy kis csönd következett. aztán inkább eltereltem a szót.
-na és te? igazán foghatnál már egy pasit. - mondtam és elmosolyodtam.
-ááh. ilyen helyen? sehol senki. - mondta nevetve.
az este folyamán még rengeteget beszélgettünk. egyszer megdobtunk valakit az ablakból egy tojással. egész muris volt. este még nagyon sokáig dumáltunk. payton nagyon megértően fogadta a dolgokat és mindent megtett azért hogy elfeledjem noelt. de jobb ez így nekem , és szerintem neki is.
reggel miután fölkeltünk , megreggeliztünk , összeszedtem a cuccomat , és a fájdalmas búcsú után hazafelé vettem az irányt. anya nem volt otthon mert volt egykis túlórája.  ledobtam a cuccomat és leültem a kanapéra. csak meredtem magam elé. nagyon fájtak a tegnap elhangzott szavak , mind azok , amik belőlem jöttek , és azok is amik belőle. ültem a csöndes ház néma falai között és százszor és százszor is lejátszottam magamban a tegnapi beszélgetést. vajon igazak voltak a szavai? komolyan gondolta azt hogy szeret? jól döntöttem? persze. nem várhatok egész életem végéig. kitudja hogy mikor jön haza leghamarabb. lehet hogy hazajön de másnap már megint el kell utaznia. nekem valaki olyan kell aki ott van mellettem. elővettem a telefonomat. mivel éjszakára lenémítottam meg akartam nézni keresett e valaki. rettenetesen meglepődtem. 67 új üzenet. ebből 65 noeltől. úgy döntöttem hogy elolvasok egyet. ha bírom tovább akkor elolvasok még néhányat. az első üzenetben ez állt:
nagyon sajnálom! szükségem van rád és élni sem tudok nélküled!
második:
kérlek ne tedd ezt. nem akarlak elveszíteni.
itt abba hagytam nem bírtam tovább. nem tudom hogy ideges lettem , vagy szomorú , vagy elgyengültem de tudtam hogy most abba kell hagynom. beszuktam a telefonomat és felmentem a szobámba. leültem a földre , az egész alakos tükröm elé. csak mámultam magamra. előre vettem hosszú barna hajam és elkezdtem csavargatni. egyszer jobbra , egyszer balra billegetve a fejem gondolkoztam a dolgokon. kezdenem kellett valamit magammal. valamivel ki kellett töltenem az űrt ami bennem keletkezett , noel után.  minden második percben eszembe jutott mennyire szeretem. aztán mindent azzal hesegettem el hogy ez úgysem működött volna és örüljek annak hogy még a nyilvánosságra hozatal előtt szétmentünk...minden percben megbántam a tettem aztán örültem neki. ketté akartam szakadni. pont mint az elején. egyik felem nem akart noellel lenni a másik viszont rettenetesen oda volt érte. hát most is pontosan ez játszódott le bennem. a gombóc egész délelőtt és még azután is ott volt a torkomban.  nagyon hiányzott , de tudtam , el kell felejtenem...

 

bocsi hogy rövid lett de itt kellett abbahagynom. a kövi részt már noel szemszögéből írom meg , sőt lesz egy bónusz is!