olive and noel

18. fejezet

2010. szept. 2. 18:44 - írta dorkaaJB

másnap minden percben megnéztem a telefonomat hogy írt e noel. a 3. szünetben jött meg az sms.
felszálltunk. máris hiányzol. este hívlak. légy jó.
nem bírtam ki. bár már becsengettek , én megírtam a választ a pad alatt.
vigyázz magadra. várom már az estét. te is nagyon hiányzol. puszi.
az ötödik óra végén  már be voltam kattanva hogy menjünk már haza! bár nem segített semmi hisz az este az csak este. de nem bírtam tovább maradni a fenekemen. a hetedik óra után én voltam az első aki kirohant a teremből. payton leila és mick alig tudtak utolérni. siettem haza. egész délután a neten csüngtem. sztár hírek , email , facebook és a többi. egy idő után már nem tudtam mit csinálni , leültem a tévé elé. este 9kor meg is jött a várvavárt telefon.
-haló? . szóltam bele lelkesen.
-szia , én vagyok.
-jaj már úgy vártam hogy hívj!
-bocsánat de még sok dolgom volt leszállás után.
-nem baj. na mesélj. milyen ott?
-elég..puccos - hallotam hogy elneveti magát - de jó.
-és a klub? láttad már?
-nem. még nem voltam. csak a reggeli hangpróbán fogom látni. de már kíváncsi vagyok rá.
valami beszélgetés szerű hangot hallottam mögüle.
-bocsáss meg de most mennem kell. hívlak amint tudlak. nagyon hiányzol és nagyon szeretlek.
-te is nekem. szeretlek. - válaszoltam kicsit lelombozva hogy máris mennie kellett.
leraktuk a telefont. nem tudtam mit kezdeni magammal. noel nélkül elveszett voltam. csak vergődtem a kanapén. meguntam és elmentem zuhanyozni. negyed óráig álltam a víz alatt. úgy döntöttem hogy inkább beülök egy kád forró vízbe. kiszálltam a zuhany alól és elkezdtem folyatni a vizet a kádba. mikor kellő képpen megtellt elzártam a csapot majd belemerültem a nyugtató vízbe. minden féle fürdősót , tusfürdőt , habfürdőt meg ketyerét belenyomtam a vízbe. csak játszadoztam a kezemról lecsurgó cseppekkel és gondolkoztam. múlton , jelenen , jövőn. fél óra után már úgy gondoltam ideje kiszállni a vízből. megtörölköztem , leengedtem a izet , fogatmostam és bementem a szobámba. az író asztalom épp az ablakom alatt volt. felültem az asztalra és néztem a csillagos eget az üvegen át. titkon azt reméltem noel is most ugyan azt a látványt csodálja amit én de nem tudtam hogy ott mennyi az idő. nagyon elálmosodtam ezért elmentem elaludni.
másnap reggel hiányérzettel ébrettem.  az egész napom így telt el sőt a hét is. noel szerdán és csütörtökön reggel és este is hívott. pénteken már csak este , és szombaton , és vasárnap is. ez így ment tovább.örültem a hetente 3szor hívott. egyre kevesebbet beszéltünk. a fellépései meg sokasodtaak , és nekem is akadt dolgom a suliban. a 3. hét felénél egyik este felhívott.
.szia. én vagyok. rossz hírem van.
-miaz? csak nem az hogy még egy hónapot ott maradsz? - mondtam viccelődve. síri csöndben hallgatott. - ugye nem?
-de. - nyögte ki nehezen.
-ezt nem gondolhatod komolyan! - fakadtam ki. nem bírtam tovább magamban tartani.
-sajnálom! te is tudod hogy erről nem csak én döntök! bocsáss meg de most muszály mennem. - mindig ezt mondta.
-hát persze. - jegyeztem meg halkan.
-micsoda? - kérdezett vissza.
-semmi semmi. menj csak.
-rendben. szia. szeretlek.
-én is.
miután leraktuk nagyon lehangoltan éreztem magam. az utolsó szavakat mintha csak ki erőltettem volna magamból. nem gondolkoztam rajta tovább mert anya szólt odalentről.
napokig csak ezen a beszélgetésen gondolkoztam. ez a mennem kell dolog biztos hogy csak azért van mert le akar rázni állandóan. sok dolgot  vallottam be aznap este. rájöttem valamire..és tudtam minnél hamarabb cselekdnem kell.
péntek este volt és én paytonnál aludtam. rengeteget beszéltünk és jót mulattunk.
-figyelj. el kell intéznem ezt a telefont. kimehetek addig a teraszra?-kérdeztem.
-persze!! addig csinálok kakaót. - mondta mosolyogva és kiment. én bedig a terasz felé vettem az irányt. kimentem és neki támaszkodtam a korlátnak. nagy gombóc nehezítette a torkomat. noelt tárcsáztam. reménykedtem benne hogy felveszi. a 4. csöngésre végre felvette.
-igen? - szólt bele.
-szia én vagyok. - mondtam elég halovány hangon.
-szia édesem. miujság?
-valamit meg kell beszélnünk.
-mit? - kérdezte félve egy kicsit.
-nézd - vágtam bele a közepébe - sokat gondolkodtam és beláttam magamnak valamit. nekem ez így nem fog menni. én nem tudom elviselni hogy nem vagy itt mellettem. szóval úgy döntöttem - itt nyeltem egy nagyot - hogy vége.
-hogy mi? de de olive! te akkor most..elhagysz? - minden egyes kimondott szava egy pofonként hatott rám de tudtam , hoyg így nincs rendben.
-így nekem nem jó. én én..én ezt nem tudom elviselni. szóval inkább véget vetek ennek. - mintha állon vágtak volna a szavak.
-de én szeretlek! én nem akarlak elveszíteni! te vagy az életem!
-én is szeretlek! de ezt így nem csinálhatjuk tovább! neked egyre jobban ível felfelé a karriered aminek nagyon örülök! de ezzel még távolabb kerülsz tőlem és ..úgy érzem kicsúszol a kezeim közül és már nem tudunk rendesen együtt lenni.
-ígérem hogy megváltoztatom! több időt szakítok rád , ránk!
-nem. nem lesz így. nem fogjuk tudni összehióozni. szóval arra kérlek hogy éld tovább az életed , én is élem tovább. ne keress és ne kérlelj. megmondom előre hogy nem fogok engedni. nem működik ez köztünk. szóval..kérlek ne.
-de..- nem vártam meg mit mond. nemakartam tovább nyomasztani se őt se engem. leraktam a telefont.

 

nemsokára fogok olyat irni ami noel szemszögéből mutatja meg majd a következő történéseket. érdekes lesz ;)