olive and noel

17. fejezet

2010. szept. 1. 18:36 - írta dorkaaJB

másnap keltem korán mert ugye suli volt. miközben  mentünk leilával és meséltem neki a táboros élményeimet egy percre megálltam amikor paytonék háza előtt voltunk.
-miaz? - kérdezte leila.
-csak..várjuk meg paytont.
-mivan? te meghülyültél? - fakadt ki leila.
-nem. csak az van hogy.. - azzal elmeséltem a tábor másik oldalát , a paytonos változatot. közben megnyomtam a csengőt a kapun.
-najó. te tudod. de én azért még megtartom a távolságot köztünk.
-rendben és ezt meg is értem. de remélem ez majd idővel változni fog.
közben payton is csatlakozott hozzánk. miután megérkezett leila látványosan kevesebbet beszélt.
ahogy bementünk a suliba , minden szem ránk irányult. mindenki nagyon furcsán bámult ránk. elmentünk a szekrényeinkhez és aztán be a terembe. mivel nem volt állandő ülésrend , és hármas aztalok voltak a teremben , payton is csatlakozott mellénk. a spanyol óra nyugodtan telt el bár carlos , a lektor is megnézett minket. és sajnos ez minden órán így ment. higyjétek el , egy idő után nagyon idegesítő. a nap végén együtt ballagtunk haza felé amikor elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. mivel még mindig le voltam halkítva. noel volt az
-szia! - szóltam bele boldogan.
-szia. - de az ő hangja már annál gondterheltebb volt.
- miaz? történt valami? - kérdeztem aggódva.
-az van , hogy egy hónapra angliába kell mennem.
egy percig lefagytam de aztán észhez tértem.
-hú..ez egy eléggé nagy higed zuhany volt most nekem.
-tudom és sajnálom. gondolkoztam hogy hogyan mondjam el de nem tudtam másképp. ez tűnt a legjobbnak.
rttenetesen elszomorodtam. egy hét még oké volt. de most egy hónap? az lehetetlen! én nem fogom kibírni.
-figyeljcsak? holvagy?
-a stúdióban.
-oda megyek és megbeszéljük.- azzal leraktam.
-bocsi lányok de nekem mennem kell. - elköszöntem tőlük és a stúdió felé vettem az irányt. út közben felhívtam anyát , hogy ma egy barátnőmnél leszek délután.  egy fél óra múlva ott voltam. mikor bementem noel a földszinten volt. mondta hogy menjünk fel az irodába. mikor bementünk leültem egy bőr fotelbe , ő pedig mellém egy másikba. egy ideig csak hallgattunk. aztán végül bele kezdett.
-egy hónapos szerződést ajánlott egy angliai klub tulajdonosa ha minden hétfőn , szerdán és pénteken fellépek. gondoltam rá hogy majd oda vissza utazok majd , de ezt te is beláthatod hogy nem megoldás.
-igen persze.
ismét csak hallgattunk egy ideig.
-nézd. én nem állhatok az utadba. ha elég ..erős a kapcsolatunk , ezt is kibírjuk.
-tudom. de sajnálom.
-ugyan mit? - néztem rá bíztatóan. - hogy szépen ível a karriered? ezen mit kellene sajnálnnod? én nagyon is örülök neki...de egy hónap mondjuk nagyon hosszú idő. - ismertem be.
-tudom. és szívem szerint itt maradnék , de a menedzserem azt mondta ezt el kell fogadnom.
megint elhallgattunk. aztán feltettem egy kérdést ami épp megfogalmazódott bennem.
-mikor indulsz?
-hát ez az. holnap.
ledermedtem. máris? rögtön holnap? semennyi időnk sem maradt.
-és...mikor jösz haza?
-pontosan egy hónap lesz. holnaphoz 30 napra jövök haza.
egy könnycsepp gördült le az arcomról. noel ezt azonnal észrevette és magához ölelt. hirtelen elkezdtem hangosan zokogni. valahogyan kijött belőlem. noel próbált vígasztalni , de abban a percben semmi se volt jó. szorosan átölelt. amikor végre abba hagytam és lenyugodtam egy kicsit elengedett. csak némán ültünk egymás mellett. nem tudtam mit mondhatnék abban a percben. önző akartam lenni és megmondani hogy anglia vagy én de ezt nem tehettem. mégegyszer átöleltem hogy utoljára érezhessem a közelségét és emlékezni tudjak az illatába. odakintről csengőszó hallatszott. azt jelezte hogy vissza kell mennie a felvételre. felálltunk és elkezdtünk kisétálni. az ajtóban egy hosszú csókot váltottunk és tudam , akkor látom utoljára hosszú ideig. nehéz és fájó szívvel indultam haza. ahogy mentem végig azon gondolkoztam , mivel tudom majd kitölteni az időmet. eszembe jutott hogy régen szerettem kosarazni. talán beállok a félévre az iskolai csapatba. az edzések legalébb elveszik az időm egy részét. de aztán inkább elvetettem az ötletet , mert mostanság eléggé eltunyultam , szóval kedvem és energiám se lenne kosarazni. lehangoltan gyalogoltam haza. otthon anya már várt a vacsorával. leültünk és ettünk. anya észrevette hogy elég kedvtelen vagyok. nem volt kedvem leállni lekizni , ráadásul akkor elkellett volna mondani az egészet , hogy egy sztárral járok stb... ettől megkímélve azt mondtam hogy sok volt a házi. este még néztem egy kicsit a tévét. elviselhetetlen argentín sorozat ment. mindenki mindenki rokona volt de közben mindenki összejött mindenkivel. elég agyzsibbasztó volt. inkább elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. úgy aludtam el , hogy azt reméltem , csoda történik , és noelnek nem kell elutaznia.

gyerekek előre látom h meg fogok gebedni az angol miatt. elég kemény a tanárunk. vagyis az egyik a négyből. szóval elég ritkán fogok szerintem írni. sajnálom!