olive and noel

másik

van egy másik blogom is. ez egy justin bieberes sztori. én is kedvet kaptam hozzá. aki szeretné olvassa de persze ezt a blogot sem hagyom abba. nem tudom mikor lesz uj rész... www.justinbieberlove.blogzona.hu :))

2.rész 4.fejezet

tudom megint elég rövid lett de csak így jön ki. ha folytattam volna akkor csak este lett volna fejezet. így jobbnak láttam :))

amint kattant a zár az ajtón noel kitört.
- neked teljesen elment a maradék eszed is? - üvöltötte.
-öm. micsodá? - mondta spanyol akcentussal veronica megjátszva az ártatlant.
-jaj veronica. tudom hogy beszéled a nyelvünket nem kell megjátszanod. - förmedt rá.
-najó. tényleg beszélem. de akkor se értem mire ez a nagy felhajtás. - mondta még mindig megjátszva a teljesen tehetetlent és ártatlant.
-felhajtás? erről inkább te beszélhetnél. te hívtad ide a fotósokat igaz?
-igen én. és? van ezzel valami probléma? - azt hittem felpofozom.
-igen van! - teljesen üvöltötte noel. - de leginkább azzal hogy előttük lesmárolsz! és egyáltalán hogy vetted a bátorságot hogy lekapj? normális vagy?
-jaj ugyan. tudom én hogy engem szeretsz még mindig. ez a kis fruska csak áltatás magadnak.
-igen? ezt gondolod? - láttam ahogy noel kezei görcsbe rándulnak. sohasem volt még ilyen dühös.
-nem gondolom , tudom. én vagyok a neked való lány. - mondta diadalmas vigyorral az ostoba képén. muszáj volt eleresztenem egy szánalmas nevetést. kikívánkozott belőlem.
-noel. tudom hogy ÉN vagyok neked az igazi. emlékszel arra amikor még együtt voltunk? azok a csókok és forró éjjelek... - mivan? mekkora ....
hirtelen veronica lekapta magáról a felsőjét. azt hittem egy akkorát lekeverek neki ott  helyben. egy szál melltartóban (persze gatya volt rajta) közeledett noel felé. amikor épp át akarta volna karolni noel megragadta a karját.
-takarodj a szemem elől. soha többé NE IS LÁSSALAK! - ordította egyenesen veronica fülébe. kinyitotta az ajtót és egy nagy lendülettel kivágta a kis csajt. természetesen úgy ahogy volt. szerencsénkre épp arrajárt 2 eléggé ittas srác és azonnal elkezdték zaklatni. veronica szégyenében elrohant. becsuktuk az ajtót és egy percig csak csendben hallgattunk. noel lassan leült az ágyra én pedig az ölébe. szorosan magamhoz öleltem , ő pedig átkarolta a derekamat.
-nem volt ilyen. régen nagyon kedves volt meg minden. nem hiszem el hogy erre volt képes. - mondta noel egyhangúan.
-reméljük nem jön vissza többé. - súgtam halkan és megcsókoltam.
-ez már hiányzott. még mindig érzem veronica... - nem engedtem hogy befejezze hanem újra megcsókoltam. hosszan és lágyan.
-szeretlek. - duruzsolt a az arcomba.
-én is. - mondtam és még szorosabban öleltem.
-márcsak a holnaptól félek. biztos hogy címlapon végezzük...

2.rész 3.fejezet

rövid lett de szerintem meg van benne az izgalom ;)

kirohantam a hotelből és leültem a legközelebbi padra. nem sírtam , csak néhány könny szökött a szemembe. mereven néztem magam elé és felhúztam a mellkasomhoz a lábamat , a kezemet pedig összekulcsoltam rajta. kb. negyed óráig ücsöröghettem ott mikor valaki leült mellém. noel volt. legszívesebben felpofoztam volna de nem tettem semmit.
-ez nem az volt aminek látszott. - kezdte el a mondandóját.
-ez nem egy ostoba film ahol beveszem ezt. - mondtam teljesen közömbös hangon. mégcsak meg sem rándultam , nem néztem rá.
-tudom , de ez tényleg nem az volt. annyi volt az egész , hogy azt mondta valami égeti a bőrét. gondoltam a ruha volt az mert műszálas volt. levette én pedig berohantam a fürdőbe hogy borogatást keressek. de mivel nem találtam , és felkutattam az egész fürdőt eléggé leizzadtam. ennyi volt. esküszöm.
- és mi rá a biztosíték hogy nem fog megtörténni ténylegesen? - kérdeztem és még mindig mereven bámultam magam elé.
-egy szó. - hatásszünet - szeretlek.
ezzel annyira szíven talált hogy elkezdtem sírni. átkarolta a vállamat és magához szorított. bár még mindig mérges voltam rá a történtek miatt , amit lehet hogy csak én értettem félre , mégis olyan jó volt a közelemben tudni. kellett nekem azt gondolni hogy kevés volt a dráma az életünkben. tessék ott volt nekem dráma...
lassan felálltunk és elindultunk vissza a hotel felé.  már messziről láttam hogy a bejáratnál veronica állt. majdnem felrobbantam a tekintetétől. olyan győzedelmes volt. ekkor döbbentem rá. az egész színjáték volt hogy szétszedjen minket. csak megjátszotta ezt az égetős sztorit csakhogy én pont akkor lépjek be.kis kétszínű liba. mikor megpillantott minket elkezdett közeledni felénk. már csak 5 méter lehetett köztünk egy autó farolt be mellettünk és egy csapat paparazzi ugrott ki belőle. ekkor veronica egy ördögi vigyort eresztette el majd oda futott hozzánk és eljátszotta a hős szerelmest.
-el nombre del amor! (a szerelem nevében spanyolul :) )- kiálltotta majd beleomlott noel karjaiba és elkezdte szenvedélyesen csókolni. persze mindezt a fotósok előtt akik pedig rendesen kattogtatták a gépeket. láttam noelen hogy egyáltalán nem érti a helyzetet szóval rá egy percig sem voltam mérges. annál inkább veronicára. mikor észbe kaptam ellöktem a vállánál , majd noel is magához tért és láttam rajta hogy eszméletlen dühös. majdnem neki esett de inkább lefogtam , nem a fotósok előtt kellett volna. noel megfogta veronica karját elég erőteljesen majd bevonszolta a hotelba , én is mentem utánuk. egy szót sem szóltunk míg föl nem értünk a szobáig , noel pedig egész végig erősen szorongatta veronica karját. a szoba előtt voltunk. noel kinyitotta az ajtót és szinte belökte veronicát. bementem utánuk és bezártam az ajtót. ez után következett csak a nagy csete paté.

2.rész 2. fejezet

kicsit kevés lett meg minden de nem volt ihletem :D

bedobtam egy táskába az edzős cuccomat és elindultunk a kocsi elé , ami már a szálloda előtt. kijárat előtt persze vagy száz újságíró várt ránk. mi csak csöndesen beültönk a kocsiba és elindultunk a stadionba. a többi táncos már ott volt , mire mi odaértünk. gyorsan bemelegítettem(mivel én is szerepeltem a show-ban) , majd elkezdtük a próbát. 3 óra kemény gyakorlás után , erőtlenül rogytunk le a földre. fél órába telt mire össze tudtam szedni magamat a földről és indulásra késszé varázsoltam magamat. visszaszáguldoztunk a hotelba és csöndes pihenőt rendeltünk el , hogy mindenki kipihent legyen a koncertig.
délután 5 kor elindultunk vissza a stadionba. 7kor kezdődött a koncert. átöltöztünk , hangbeállás meg ilyenek. már 3negyed 7 volt.
-na milyen lesz a mai koncert? - kérdezte noel miközben az öltözőjében üldögéltünk.
-háát...mivl te tartod ezért fergeteges! - mondtam nevetve. ekkor megszólalt a hangosbemondó.
-minden táncost kérünk a színpadra. noel készülj! - mondta a kedves hang. felpattantunk majd a színpad mellett elváltunk mert nekem bent volt dolgom , ő csak később jött be. megálltunk a kezdő pozcióban éselkezdődött a zene. a rajongók visítva üvöltötték noel nevét. mi csak táncoltunk noel pedig énekelt. sokat foglalkozott a rajongókkal. mindig tartotta a szemkontaktust. a koncertnek 2 óra múlva vége volt. nagyon fáradtak voltunk. visszamentünk a hotelba. letusoltunk és elmentünk aludni. noel hamar elszundított én még gondolkoztam egy kicsit. az utóbbi egy évben minden olyan nyugis volt. túlságosan. senki nem avatkozott bele az életünkbe , nem voltak kéretlen emberek és nem voltak nagy zűrzavarok. nem történt semmi. ez már már nem volt normális. amíg ezen morfondíroztam elnyomott az álom. reggel arra keltem hogy valaki kopogott. én mentem kinyitni mivel noel a fürdőben volt. mikor kinyitottam egy ismeretlen nő állt előttem. eléggé szakadtnak látszott. a pólójának a nyaka kivolt tágulva , a gatyája sáros volt és egy ütött kopott sál volt rajta. elkezdett valamilyen nyelven beszélni nekem. nagyon nem értettem. azt hiszem spanyol volt. közben noel kijött a fürdőből. mikor meglátta a csajt , és a csaj őt is hirtelen egymás nyakába omlottak. nagyon nem értettem a dolgot. noel mondott neki valamit spanyolul majd a csaj kezet rázott velem. illetve hogy ő rázta az enyémet én meg csak álltam ott értetlenül.
-öö. noel. nem szeretnéd elmondani ki ez itt? - néztem a barátomra kérdően.
-jaj bocsáss meg. ő itt veronica. még a tavalyi európai turnén ismerkedtünk össze. egy ideig...- habozott egy kicsit - jártunk is de azóta szakítottunk és csak barátok vagyunk. veronica vándor életet él. mindenországban tölt egy hónapot. - olyan lelkesen mondta hogy volt egy olyan érzésem hogy ő élete szerelme. megszólalt bennem a féltékenység. bejött a csaj és elkezdtünk beszélgetni. vagyis hogy ők dumáltak én meg csak ültem ott és elvoltam mert hogy spanyolul beszéltek. úgy éreztem nekem most nem itt van a helyem. kimentem és lementem sétálni a parkba egyet. szívtam egykis friss levegőt. jól esett. mikor már vagy negyed órája bóklásztam elindultam felfelé. mikor felértem a szoba elé érdekes hangok szűrődtek ki a szobánkból. olyanok. ledermedtem. csak álltam ott egy kicsit az ajtó előtt és hallgatóztam. nemsokára abbamaradtak a hangok. benyitottam. veronica egyszál melltartóban és bugyiban feküdt az ágyunkban , a földön pedig ott hevertek a ruhái. noel szaladt ki a fürdőből. teljesen le volt izzadva. hát én egyből a legrosszabbra gondoltam. arra. nem tudtam mi tévő legyek. becsaptam az ajtót és elviharoztam a szoba közeléből is...

2. rész , 1. fejezet.

nagyon hiányzott a sztori írása ezért ma úgy döntöttem folytatom ezt a blogot( közben már elkezdtem dolgozni egy másik történeten is.) szóval itt a folytatás , és ha tetszett kérlek komizzatok! :))

*1 évvel később*
reggel megint arra keltem hogy a busz bakkant egy nagyot az úton én pedig majdnem leestem az ágyról. 3 hónapja vagyunk úton. ugyanis magántanuló lettem , és azóta noellel együtt tartok a turnékra és a koncertekre. minden szabad percünket együtt töltjük de persze hagyok neki levegőt is hogy azt tegye amit jónak lát. egy éve annak hogy nyilvánosságra hoztuk a kapcsolatunkat egy kalandos nap után. ezt követően 2 hónapig minden magazin címlapról mi mosolyogtunk vissza. minden lépésünket fotósok követték , mindenre kíváncsiak voltak. de mi jó taktikát választottunk , ezért nem sokat derítettek ki rólunk. azóta már kicsit lenyugodtak , de még mindig nem az igazi. közben persze hozzászoktam a pletykákhoz , és ahhoz is , hogy a lapok engem már celebnek tartanak. pedig szerintem nem kéne , mert én nem raktam le semmit az asztalra. én csak egy egyszerű lány vagyok , aki a szerelmével szeretne lenni , aki történetesen világsztár. mindenesetre a régi barátaimmal még tartom a kapcsolatot. payton azóta eléggé felkapott táncos lett , de szerencsére nem szállt el magától. ő is járja az országot , és ha egy városban vagyunk összejövünk egy kicsit. leila és mick folytatták a sulit , és persze még mindig oda járnak. amikor csak los angelesben vagyok a mamám mellett őket is meglátogatom , és sokszor beszélünk telefonon. anya nincs velem a turnén. de nem él egyedül , összejött ám joeval , a talpig úriember ügyvéd pasassal akivel boldogan élnek jelenleg. joe nagyon szimpatikus nekem , jól bánik anyával és velem is. már amikor lát. anyu közben pedig beletörődött hogy közéleti személy lett a lányából. ezt szép lassan elfogadta és beleegyezett a magántanulásba , és a turnéba is. így most itt tartunk. egy zsúfolt buszban éljük a napjainkat , de legalább szerelemben , és kihasználunk minden pillanatot. szinte én lettem a 2. menedzsere noelnek mióta ennyit vagyunk együtt. de nekem ez így jó ahogy van.
-kelj fel olive! - súgta a fülembe egy kellemes hang. noel volt az. - gyerünk live - egy ideje már így becéz - nemsokára megérkezünk!
-és hova is? - kérdeztem kómás hangon.
- most épp new yorkba. - erre már egy kicsit felébredtem. nagyon szeretem new yorkot , az egyik legkedvesebb városom a jó öreg los angelesen kívül. gyorsan elmentem megmosakodni ( fürdőkád híján csak egy röpke mosakodást tudtam megejteni a mosdókagylőban) majd fölöltöztem és már érkezésre készen is álltam. az utolsó pillanatban még egy leheletnyi sminket is feltoltam magamra , majd csak bámultam ki az ablakon néztem a magasabbnál magasabb épületeket , és a rohanó embereket. épp ezért szerettem annyira itt lenni. az élet itt egy percre sem áll meg. lassan begördültünk a hotel parkolójába. leszálltunk és egy csapat őrült rajongó támadt le minket. a legtöbben noelhez jöttek , de volt néhány lány , aki tőlem is kért aláírást és fotót. én örömmel tettem meg amire kértek. 15 perc múlva minden várakozó rajongón túljutottunk , és elkezdtük behordani a csomagokat a szállodába. noel bejelentkezett , aztán pedig együtt becuccoltunk a szobákba. egy egész folyosó volt lefoglalva nekünk. elvégre , 3 testőr , 30 táncos plusz egy koreográfus, 10 műszaki ember 1 menedzser és mi ketten. néha pedig még noel anyukája is velünk tartott. így elég sok szobára volt szükségünk. mivel stephani nem volt velünk noellel és sylviaval voltunk egy szobában. csupán 6 bőröndnyi cuccot hordtunk föl. néhány dolgot kipakoltunk , mert most 5 napig leszünk itt , szóval most inkább behajtogattunk néhány ruhát a szekrénybe. délelőtt 10óra volt. még volt egy óránk a próbáig , ezért elmentünk körülnézni a szállodában. sylvia inkább csatlakozott a többi táncoshoz , mi pedig elindultunk lefelé a portára. a kedves nő az információs pult mögött széles mosollyal üdvözölt minket.
-jónapot! miben segíthetek?
-fürdő köpenyt szeretnénk kérni , mert egyel kevesebb van a szobánkban. - mondtam.
-ó , máris. - azzal bebújt az asztal alá és egy összehajtogatott, hófehér köpennyel a kezében jelent meg előttünk. átnyújtotta nekünk , mi pedig megköszöntük és felvittük a szobába. miután felakasztottuk a fogsra , úgy döntöttünk , elmegyünk a hotel parkjába sétálni egyet. nem volt túl nagy a park , de sétáltunk egyet benne. útbözben egy anyuka és a kislánya állított meg minket.
-elnézést. nem maga noel keerpunt? - kérdezte az anyuka.
-de! - felelte noel msolyogva.
-megengedné hogy csináljak egy képet a kislányommal?
-persze! - a kislány , aki nem lehetett több 5nél , odaállt noel mellé , ő pedig egy kicsit lejjebb hajolt hozzá. az anyuka elővette a telefonját és lekapta őket. mikor kész volt a kép a kislány komoly arccal nézett fel noelre. nagyon aranyos volt. mikor már egy percce csak nézte noelt megszólalt.
- ő akkor most tényleg a barátnőd? - mondta rezzenéstelen arccal.
- igen , bizony. - felelte noel miközben a térdére ereszkedett hogy egy szinten legyen a kislánnyal. így már a szemük egy vonalban volt.
- értem. és boldogok vagytok?
- igen azok!
- értem. mivel nem valőszínű , hogy valaha látni foglak még , - azzal felém fordult - megengeded , hogy megpusziljam?
egy percig nem tudtam mit kezdeni ezzel a kérdéssel. aztán válaszoltam.
-hát persze , de előbb várd meg míg elfordulok. nem bírnám ki ha egy ilyen szép lánnyal látnám a barátomat. - mondtam játszott féltékenységgel majd elfordultam , persze a szemem sarkából néztem ahogyan a kislány egy cuppanós puszit nyom noel arcára. visszafordultam , rámosolyogtam a lányra ők pedig elindultak a hotel felé.
-csak vigyázz , mert ha továbbra is ilyen csajok vesznek körül még féltékeny leszek. - mondtam nevetve.
- óó. bár ez a hölgy nagyon csinos volt , a te nyomodba mégsem érhet. - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra. nem is figyeltük hogy elszaladt az idő , már ideje volt indulni a próbára. kézenfogva sétáltunk be a hotelba...

:))

nah. ma amikor gyalogoltam haza a suliból egy jó sztori ötlet jutott az eszembe. egy lányról szól aki 2 hónapra egy táborba megy egy new yorktól 10 percre lévő ifjúsági táborba. egy lánnyal kerül egyszobába akivel nagyon jóba lesz. elhatározzák hogy esténként egyikőjük kiszökik a városba és addig a másik fedezi. ez így megy egy darabig egyszer az egyik , másszor a másik néhányszor pedig azért bent maradnak mind a ketten a feltűnés elkerülése érdekében. igen ám , de a főszereplő lány megismerkedik egy fiúval , a városban , lényegében összejönnek ám van egykis probléma. a tábor véget ér és a lánynak haza kell utaznia..itt jönnek a bonyodalmak...

légyszi mondjátok meg , mi a véleményeteg igy kb? mert ha szerintetek nem jó , akkor kitalálok valami mást!

??

nah drága követőim. nem akartam tovább húzni a történetet. sok ilyen blogot olvastam és a végén már ilyen hülyeségek voltak , én nem akartam túlzásba esni. na most. mivel rengeteg kreativitásom van , ezért van néhány lehetőségem. kérdezem én. mit szeretnétek? ha írnék ennek egy amolyan folytatást , de akkor azt is szavazásra bocsátanám hogy miről szóljon , vagy pedig találjak ki egy tökre új sztorit( de akkor azt is megkérdezném , miröl szóljon.) szóval légyszi kommenteljetek.

23. fejezet - THE END!

mikor vége lett a koncertnek én bementem noel öltözőjébe. leültem egy székre és vártam. 10 perc múlva hallottam hogy valaki beszél az ajtó előtt. lenyomódott a kilincs és noel épett be. mosolyogva kaptam fel a tekintetemet felé.úgy láttam kicsit meglepődött hogy itt talál , de aztán ő is elmosolyodott. én közben fölálltam. egy ideig csak némán álltunk egymással szemben. mind a ketten próbáltunk olvasni a másik tekintetében. hirtelen egymás nyakába borultunk. a karomat a tarkójánál összefontam é pedig ugyan így tett a derekamnál. csak szorongattuk egymást és lveztök hogy újra érezhetjük ezt a közelséget.
-annyira hiányoztál! - suttogta a fülembe.
-teis nekem..te is nekem - mondtam én is halkan. magamba szívtam az illatát és az arcomat teljesen a vállába temettem. valaki hirtelen benyitott. én megakartam fordulni de noel nem engedett így tovább ölelkeztünk.
-noel még..jaj .. - mondta egy ismeretlen férfi hang.
-most nem. - mondta noel anélkül hogy oda nézett volna.
-de..
-nem! - mondta mégegyszer már kicsit ingerültebben.
-okéé. akkor visszajövök később.
- jó! - mondtuk egyszerre.
kiment a pasas és mind ketten elnevettük magunkat. nagy nehezen széljelebb mentünk de a kezünk még mindig a másikon volt. mélyen egymás szemébe néztünk majd ismét megragadtuk egymást és összepréselődtünk. noel apró puszikat nyomott a homlokomra.
-nehogy azt hidd hogy ezzel el van intézve a dolog. ha velem szeretnél lenni , akkor valahogy áldozz több időt rám különben megismétlem ezt a két hónapot.
-persze. majd..megoldom..ígérem. nem bírnám ezt ki mégegyszer. -eltolt magától. - de mostmár hivatalos? együtt járunk?
-még szép! - vágtam rá.
-nem kéne ... bejelenteni? hidd el hetek kérdése és nyilvánosságra jön a dolog. és jobb ha mi tesszük közzé minthogy kinyomozzák.
-hmm...igazad van. - láttam be.
-most? - kérdezte.
-felőlem oké.
-nos kint vagy száz újságíró áll. most végre hasznukat is vehetnénk. - mondta mosollyal az arcán. feltettem a kalapomat , megfogtuk egymás kezét és kimenünk az öltözőből. ahogy végig mentünk a folyosón , kéz a kézben , mindenki kerek szemekkel bámult ránk. kicsit féltem , ezért én mind a két kezemmel noel csuklóját szorongattam. egyszer egyszer felpillantottam rá ő pedig egy mosollyal válaszolt. ahogy elhaladtunk az emberek előtt minden egyes szempár ránk szegeződött. a táncosok is megbámultak , csak sylvia mosolygott ránk hiszen ő már tudta. megálltunk a vas ajtó előtt.
- biztos? - kérdezte meg a biztonság kedvéért mégegyszer.
- egészen. - válaszoltam.
megmarkolta a kilincset , majd lenyomta azt. az ajtó kinyílt , a vakuk pedig elkezdtek kattogni. ezernyi kérdést dobáltak felénk az újságírók. noel csendet intett a kezével. szép lassan elhalkult a zaj és nem kattogtak a gépek. noel belekezdett:
-tudom hogy most mindenkiben egy kérdés fogalmazódott meg. ki ő. - azzal rám mutatott. - ő ...- hatásszünet - ...ő az én gyönyörűséges barátnőm. - éreztem hogy belepirultam. a zaj ismát felerősödött de noel ismét visszavette az irányítást.
- nem válaszolunk semmilyen kérdésre , most nem. legyen elég annyi , hogy a neve olive és mindennél jobban szeretem. - kirázott a hideg. - most pedig szeretnénk távozni. - azzal elkezdett áttörni a tömegen. mindvégig erősen fogta a kezemet és húzott maga után. teljesen megrohamoztak. a villogásoktól már alig láttam. még jó hogy rajtam volt a kalapom. sokszor meglöktek. egyszer majdnem el is estem de noel időben kapcsolt és megtartott. beültünk a kocsiba , bezártuk az ajtót , noel szólt a sofőrnek hogy először engem visznek haza. mikor elindultunk megcsókoltam noelt hosszan és érzékien. az ajkai nagyon lágyak és puhák voltak. hihetetlen öröm lett urrá rajtam. mikor elhajoltam tőle , a szeme még mindig be volt csukva. lassan kinyitotta és rám nézett és csak annyit mondott:
-szeretlek.
-én is. - majd hozzá bújtam. így utaztunk tovább a los angelesi éjszakában , végre újra együtt...

22.fejezet

ezt hallgassátok alatta!

másnap reggel furcsa érzéssel keltem. bennem volt egy tudat h ma lesz valami érdekes a napomban. hogy jó vagy rossz , hogy én fogom tenni vagy nem azt nem tudtam. felöltöztem és elindultam a suliba. reggel szokás szerint bekapcsolódott a 3 pótolhatatlan barátom. hétfő volt. mind a négyen kicsit unottan mentünk. előttünk állt még a hét. de legalább az a tudat éltetett hogy már csak pár hónap van hátra az iskolából. május eleje volt. a szünet pedig július végén kezdődik. megmondom az őszintét. az a 2 hónap , amit noel nélkül töltötem el , nagyon unalmas volt. hiányzott egy szikra , ami tűzben tartja az életemet. de tudtam hogy ha ott lett volna velem , már túlzás lett volna minden.
a nap végén amikor jöttünk kifelé ozzy várt rám a kapuban. mikor oda értem maghoz ölelt és nyomott egy puszit a számra. miattam nem lett belőle csók , azt nem akartam most. az érintése hideg volt és idegen. úgy éreztem mintha nem is akarnék vele lenni. talán a tegnap miatt? nem tudtam. haza kísért és az ajtóban is meg akart csókolni de én elhúztam a fejemet így csak egy arcra puszi lett belőle. látta rajtam , hogy nincs jó kedvem.
-baj van? - kérdezte.
- nem csaak..nincs valami fényes kedvem.
-ez furcsa. pedig amikor kijöttél a suliból még olyan jó hangulatban voltál. tettem valamit?
-nem csak...
-szóval igen.
tudtam hogy ezt nem csinálhatom. behívtam ozzt és leültünk a kanapéra.
-nézd. 4 hete járunk. én próbálkoztam. megtettem mindent hogy működjön a dolog de.. nem.
-szóval...szakítasz velem?
-azt hiszem. de attólmég lehetünk barátok! - mondtam bíztatóan. kicsit féltem ozzytól. mert amikor a múltkor kikosaraztam elég dühös lett. pár percig hallgatott és bámult maga elé.
-megértelek. most hogy , végre együtt voltunk egy ideig én is rájöttem hogy nem működik. - hatalmas kő esett le a szívemről amikor kimondta ezeket a szavakat.
-akkor ugye megértesz? - kérdeztem meg azért mégegyszer a biztonság kedvéért.
-persze - mosolygott rám vissza. megöleltük egymást ésmegbeszéltük hogy mostantól csak barátok leszünk. elköszöntünk egymástúl és ozzy elment. én meg csak ültem ott a kanapén , egyedül és magányosan. hiába szakítottam ozzal mégis azt éreztem még hiányzik valami..vagy valaki. amikor épp ez járt a fejemben megcsörrent a telefonom. kikotortam a zsebemből és felvettem.
-haló?
-ömm szia én vagyok az. - nole volt. megismertem a hangját. ebben a pillanatban rájöttem hogy ő az a hiányzó valami az életemből. de úgy gondoltam , ha engem akar , küzdjön egy kicsit.
-szia!
-nézd. én sajnálom a tegnapot. én nem akartalak megrígatni. én csak teljesen elvesztettem a fejemet amikor megláttalak ozzyval. nem tudodmilyen nehéz volt nekem.
-megértelek. de miért hívtál? - kérdeztem kíváncsiskodva.
-ma lesz egy koncertem. szeretném ha eljönnél , és megbeszélnénk a dolgokat.
-oké!
-oké?! húú ez könnyebben ment mint gondoltam. de mi lesz ozzal? nem lesz mérges?
-abban biztos lehetsz. - mondtam mosolyogva bár tudtam hogy ő ezt nem látja.
-rendben. akkor 6ra érted küldök egy kocsit.
-oké! - letettem a telefont de utána fölhívtam anyát. üzleti úton volt. reggel ment el és csütörtökön jön haza. a biztonság kedvéért úgy gondoltam szólok neki hogy este elmegyek. mivel lelkifurdalása volt hogy ennyi ideig magamra hagyott mindent megengedett. délután 2 volt. gyorsan összecsaptam a házikat , hogy éjszaka ezzel már ne kelljen foglalkozni. 2 óránb keresztül szenvedtem sajnos a matekkal , így mikor befejeztem elkezdtem készülődni. kivasaltam a hajamat. meglepődtem hogy milyen hosszú. leért a derekamig. a frufrumat hátra csatoltam és elmentem a szekrényem elé. sokattanakodtam azon mit vegyek fel. egy fehér topot túrtam elő amit egy barna fehér csíkos mellénnyel dobtam fel. előszedtem a barna combközépig érő szoknyámat és úgy gondoltam , ma különleges hangulatom van , ezért még egykis extra képp fölvettem egy fehér térdzoknit hozzá barna tornacsuka. és a hab a tortán egy barna kalap volt. elégedetten álltam a tükör előtt. feldobtam egykis sminket és leültem a tévé elé. hatkor begördült egy fekete , sötétített ablakos autó. kiszállt a sofőr. nagyon sápadt volt.
-maga lenne miss james? - kérdezte kétségbe esetten.
-igen de valami baj van?
-baj az nincs. útközben hívott a feleségem. bevitték a kórházba. beindult a szülés. elkellene mennem.
kicsit megszeppentem , de felfogtam a dolgot.
-ó rendben menjen csak! majd megoldom! - mondtam és egy kedves mosolyt villantottam a férfira.
-jaj köszönöm! hálás vagyok!
-ugyan , nincs mit! - mondtam. azzal a fickó beszállt a kocsiba és elhajtott.
-de én akkor hogyan fogok eljtni a stadionba? még kocsival is fél óra az út. - gondolkodtam hangosan. egyetlen megoldásom akadt. bicikli. lehet hogy egy órás lesz de megkell tennem. noel számít rám. kimentem a garázsba , előszedtem a biciklimet. bezártam az ajtót meg persze a garázst és elindultam. jól tudtam biciklizni , amikor 10 voltam még egy versenyt is megnyertem. hajtottam mint állat. minden embert sikeresen kikerültem. beértem a városba. nagyobb tömeg , nagyobb kockázat , de mindent beleadva tekertem. már háromnegyed órája úton voltam. tudtam , a koncert már tart. körül belöl 10 percre lehettem már a stadiontól amikor hallottam hogy neyo a beautifull monstert énekli. olvastam hogy ő noel előénekese a los angelesi koncerteken. a zene szinte a fejemben lüktetett. már eléggé elfáradtam hiszen majd egy órája úton voltam. beértem a stadion parkolójába. gyorsan leraktam a biciklit. mindig rajta hagyom a zárat ha megyek valahova igy könnyen letudtam zárni. rohantam a hátsó bejárathoz. egy nagydarab őr állta el az utamat. kérte a nevemet én pedig mondtam. reménykedtem hogy rajta vagyok a listán. az őr végig futotta a listát majd egy mosoly kúszott az arcára és odébb állt az ajtóból.

most váltsatok át erre! tényleg igy a legjobb. igy jobb a hatás :))

gyorsan berohantam. noel már a színpadon volt. elkéstem. láttam rajta hogy eléggé csalódott. biztos voltam benne hogy miattam. egyszer csak elcsuklott a hangja és nem énekelt tovább. gyorsan felkaptam egy mikrofont mellőlem , bekapcsoltam és elkezdtem énekelni. hirtelen felkapta a fejét és elkezdett körbe forogni. biztos engem keresett. de nem láthatott mert úgy álltam hogy eltakarjon egy kicsit a fal. kétségbe esetten keresett engem amikor végül megesett rajta a szívem. elindultam lassan felé közben persze énekeltem tovább a dalt. noel szemei teljesen elkerekedtek. nagyon úgy tűnt hogy nem hiszi el hogy itt vagyok. közeledtem felé. kinyújtotta a kezét én pedig megfogtam. megpördített egyszer aztán ő is elkezdte énekelni tovább a dalt. egymás szemébe néztünk , fogtuk a másik kezét és teljesen egy hullám hosszon voltunk. amikor vége lett a dalnak , nehezen de megfordultunk a közönség felé és meghajoltunk. én megöleltem noelt és kimentem a színpadról. , és az előadás végéig egy széken kuporogva néztem a showt és azt mondogattam magamnak , 'hogy lehettél ekkora idióta hogy elengedted?'...

21. fejezet

noel szemszöge.
összepakoltam a szobámból a cuccokat. lementem a hotel elé , bepakoltam a bőröndöket a kocsiba , beszálltam , és már száguldottam is a reptér felé. felszálltam a gépre és élveztem az utat. valamennyire öröm töltött el , hogy minden percben egyre közelebb vagyok olve felé. de eléggé lelombozott a tény , hohy ő már nem kér belőlem. elaludhattam a gépen , mert georg a menedzserem ébresztett fel , hogy megérkeztünk a los angelesi reptérre. szinte kipattantam a székből. felhúztam a kapucnimat és felraktam a nap szemüvegemet. leszálltam a gépről , és indultam a kocsim felé , amit georg rendelt nekem. beszálltam és megmondtam a sofőrnek hogy ne haza hanem los angeles külvárosába vigyen. az utamat olive felé vettem.
cirka egy óra múlva megérkeztünk. ismerős házsoron hajtottunk végig.
-itt álljon meg kérem. - szóltam a sofőrnek. leparkolt a ház előtt. kipattantam a kocsiból és elindultam az ajtó felé. már majdnem becsöngettem amikor hallottam hogy valakik a kertben nevetgélnek. mikor odamentem a ház sarkához megláttam olivot. nagyon boldognak láttam. vidáman játszadozott egy kis kutyával. nem emlékszem hogy lett volna kutyájuk. bár 2 hónap hosszú idő. biztosan kikönyörgött egyet a mamájától. már majdnem elindultam felé amikor valaki kijött a házból. először nem tudtam ki az csak annyit láttam hogy egy fiú. odament olvehoz és hosszú csókot váltottak. elkezdett bennem gyűlni a harag. nem hittem el. a lány akit a világon a legjobban szeretek valaki mással van. mikor megfordult a srác teljesen lefagytam. felismertem..ezer közül is felismertem volna az arcát. ozzy volt az. ozzy , aki a legjobban féltékeny volt rám amikor még együtt voltunk. ökölbe szorítottam a kezemet. legszívesebben neki rontottam volna. de nem tehettem. ő olive választása volt. de én tenni akartam hogy én legyek a választása. így hát elindultam feléjük...

olive szemszöge.
-pompom! gyere ide! - szóltam a kutyusomnak. pompomot 3 napja kaptam ozzytól. szerencsére anya megengedte hogy megtartsam. a fajtáját nem tudom sajnos.. eléggé keverék , de nagyon aranyos kis gombóc formája volt és amikor futott olyan volt mint egy nagy pompom..innen jött a név. nagyon aranyos volt. amikor ugrált rám , mindig nevetnem kellett. a legjobb amikor megnyalja az arcomat. én épp a kertben voltam. ozzy bement mert telefonálnia kellett egyet. már 4 hete voltunk együtt mégis éreztem a hiányt. próbáltam boldog lenni mellette. egy biztos volt. ő boldog volt mellettem. csak 5 percig volt bent. közben hallottam hogy egy kocsi parkolt le a közelben de nem nagyon törődtem vele. azt hittem csak a szomszédhoz jöttek látogatóba. ozzy kijött és adott egy csókot aztán tovább játszuttunk a kutyussal. egyszer csak egy ismerős hang szólalt meg mögöttem:
-beszállhatok? - megfordultam és azt hittem eláll a lélegzetem. halálra vált arcal néztem a vendégre. ő volt az. noel. idejött , pedig megkértem hogy ne keressen.
-te meg mit keresel itt? - böktem ki nehezen. ozzy eközben odajött mellém és jelezvén a birtoklást átkarolta a derekamat. legszívesebben leszedtem volna magamról a kezét de sajnos nem tehettem noel előtt. ezzel is éreztettem legalább vele hogy én túlléptem. vagy legalább is próbáltam. láttam noel szemében a tűzt hogy mindjárt neki ugrik ozzynak. muszály volt valamit lépnem. közéjük álltam eltakarva egymás elől a másikat és újra megkérdeztem:
-válaszolnál? mit keresel itt? - próbáltam elővenni a legkomolyabb arcomat. lehet hogy bevált , mert noel arca is megváltozott.
-nem mit , hanem kit. téged. - mmondta és eközben mélyen csak a szemembe nézett.
-akkor hiába. már , megmondtam. köztünk vége. be kell látnod hogy ez így nem mehetett tovább.
noel csak hallgatott és közben próbálta ozzy tekintetét fürkészni.
-ti..együtt vagytok? - kérdezte egy undor arcal a képén.
-igen..van valami baj ezzel?
-régen nem csipáztad. - csipáztam? mi ez a szó! régen sose használt ilyen kifejezéseket. mi van vele?
-ozzy. megtennéd hogy magunkra hagysz egy kicsit? - hátranéztem és bólintottam ozzynak hogy nyugottan menjen be. megfordult és bement a házba. visszafordultam noelhez.
-miért jöttél vissza? megmondtam hogy ..én nekem ez így nem megy.
-de nekem szükségem van rád! nem tudod milyen kínszenvedés volt nekem ez a 2 hónap. főleg így , hogy nem is beszélhettem veled. kérlek! gyere vissza hozzám! ígérem hogy több időt töltünk majd együtt! megoldom valahogy csak kérlek! gyere vissza!
könnyek gyűltek a szemembe , mert miközben ezt mondta megfogta mindkét kezemet és mélyen a szemembe nézett. látszott rajta hogy nagyon komolyan gondolja.
-nem lehet. te is tudod , hogy ez megoldhatatlan. az egyetlen megoldás az lenne ha feladnád a karriered de..
-megteszem! - vágott közbe.
-de ezt nem akarom , mert akkor életem végéig gyötörne a bűntudat.
-bármit megtennék érted. ez a 2 hónap ráébresztett hogy nélküled csak félember vagyok.
itt már majdnem sírtam.
-kérlek. hagyd itt ozzt és gyere velem. legyünk újra együtt.
-sajnálom - mondtam már zokogva. - de nem megy. nem akarok úgy együtt lenni valakivel hogy nem is látom. - noel szemében is elkezdtek gyűlni a könnyek. - nekem arra van szükségem , hogy itt legyen mellettem az akivel együtt vagyok...sajnálom. - elengedtem a kezét és a ház felé vettem az irányt. muszály volt ott hagynom. még egyszer visszanéztem , láttam ahogyan csalódottan megy kifelé a kapun. ő is visszanézett még egyszer. én elfordultam és bementem , reménykedve , hogy most látom utoljára őt...

pls

lenne egy kérésem. aki olvassa a blogot légyszi irjon ide egy kommentet. csak hogy lássam mennyien vagytok. nem nagy kérés ugye? légyszi :))

20. fejezet + bónusz

noel szemszögéből.

egyhangúan mentem be aznap a clubba. a portás , jim , kedvesen üdvözölt. dehát mondjuk ez a dolga. bementem az öltözőmbe és elkezdtem átöltözni. amikor kész voltam leültem egy kicsit a kanapéra. ekkor megcsörrent a telefonom. abból a ruhakupacból jött a hangja amit az előbb vettem le. nagy nehezen kikotortam. olive nevét jelezte ki. nagyon megörültem hogy keres. felvettem...
...mikor lerakta a telefont egy világ omlott össze bennem. a szerelmem , az egyetlen lány , akivel csak lenni akartam , azt mondta hogy nem működik és hogy vége. kedvem lett volna leugorni egy ház tetejéről de inkább elvetettem az ötletet. paul , a hangtechnikus szólt be hogy 5 perc és kezdek. bólintottam ő pedig a kezembe nyomta a mikrofonomat. úgy éreztem mindjárt üvöltök egyet. mire kiértem a színpadhoz már egy szót sem tudtam kipréselni magamból. fölmentem a színpadra  és egy egyhangú , és lelombozó műsort adtam elő. a közönség csak toleranciából tapsolt.  a show után gyorsan elmentem a szobámba. nem akartam semmi mást tenni csak egyedül lenni. bedőltem az ágyamba és gondolkoztam. gondolkoztam hogy mit tegyek. tudtam nem veszíthetem el őt. cselekednem kellett. elhatároztam hogy a szerződés lejártával azonnal los angelesbe repülök...

Bónusz:
ahogy telt az idő , olive egyre jobban próbálta elfeledni a románcot. nem így noel aki minden egyes női próbálkozást visszautasított. tudta hogy ő csak olival tud élni. olive élete eközben fordulatot vett. 2 héttel a szakítás után úgy döntött , ad egy esélyt ozzynak. a fiúnak , aki megismerkedésük óta bele volt esve. úgy gondolta , ozzy nem néz ki rosszul és ha eltekint pár rossz húzásától talán lehet is valami. elkezdtek randizni. szépen alakultak a dolgok. megvolt az első csók is. olve viszont állandóan érezte , a lyuk ott tátong a szívén noel nyomán. mindent kipróbált a feledésre. egy ideig még a tévéről is lemondott de mivel ő is tiniből volt , ez nem igazán ment neki. a összes zenét kitörölte amihez noelnek csak köze volt. a képeket pedig egy mappába száműzte , a gép azon részére , ahol soha nem botlik benne. örökre megszabadulni nem akart tőlük , mert úgy gondolta egyszer szép emlékek ként fogja majd kezelni a fiúval együtt töltött időt. szép lassan elfogadta a tényeket , lefoglalta magát , próbált boldog lenni ozzy mellett de a sérülés mindig ott volt rajta , és ezzel megtanult szép lassan együtt élni...
ellentétben noellel. a fiú ezer és ezer üzenetet próbált eljuttatni szerelmének. mind hiába. a telefon hívásokra választ nem kapott , és ha netán egyszer föl is vette a telefont , a fiú hangja hallatán azonnal megszakította a hívást. noel egyetlen idegen lányra se nézett rá. mindent megpróbált hogy visszaszerezze olivot de semmi. mivel olive csak a kapcsolat megszakításra volt fogékony , nem ment a dolog. idő közben lejárt nole szerződése az angliai clubbal. a szerződás lejártának napján azonnal los angelesbe utazott , hogy megpróbálja visszaszerezni azt a lányt , akit igazán szeret. ám nagy meglepetésben volt része amikor végre újra összetalálkozott olivval.

19. fejezet.

amikor megfordultam , payton ott állt mögöttem.
-mennyit hallottál? - kérdeztem elhaló hangon.
-mindent. tudod a mai világban a kakaó instant. gyorsan kész van. hogy vagy? gyere üljünk le.
bemenünk és letelepedtünk payton ágyára. szerencsére nagy ágya volt , ezért kényelmesen el tudtunk nyúlni.
-na mesélj. hogy jutottál erre a dologra?
-nem bírtam tovább. nekem nem volt ez így jó.
-el tudom képzelni. a szerelmed egy másik kontinensen van. ez elég nehéz. - nagyon megértő volt.
-hát igen.
egy kis csönd következett. aztán inkább eltereltem a szót.
-na és te? igazán foghatnál már egy pasit. - mondtam és elmosolyodtam.
-ááh. ilyen helyen? sehol senki. - mondta nevetve.
az este folyamán még rengeteget beszélgettünk. egyszer megdobtunk valakit az ablakból egy tojással. egész muris volt. este még nagyon sokáig dumáltunk. payton nagyon megértően fogadta a dolgokat és mindent megtett azért hogy elfeledjem noelt. de jobb ez így nekem , és szerintem neki is.
reggel miután fölkeltünk , megreggeliztünk , összeszedtem a cuccomat , és a fájdalmas búcsú után hazafelé vettem az irányt. anya nem volt otthon mert volt egykis túlórája.  ledobtam a cuccomat és leültem a kanapéra. csak meredtem magam elé. nagyon fájtak a tegnap elhangzott szavak , mind azok , amik belőlem jöttek , és azok is amik belőle. ültem a csöndes ház néma falai között és százszor és százszor is lejátszottam magamban a tegnapi beszélgetést. vajon igazak voltak a szavai? komolyan gondolta azt hogy szeret? jól döntöttem? persze. nem várhatok egész életem végéig. kitudja hogy mikor jön haza leghamarabb. lehet hogy hazajön de másnap már megint el kell utaznia. nekem valaki olyan kell aki ott van mellettem. elővettem a telefonomat. mivel éjszakára lenémítottam meg akartam nézni keresett e valaki. rettenetesen meglepődtem. 67 új üzenet. ebből 65 noeltől. úgy döntöttem hogy elolvasok egyet. ha bírom tovább akkor elolvasok még néhányat. az első üzenetben ez állt:
nagyon sajnálom! szükségem van rád és élni sem tudok nélküled!
második:
kérlek ne tedd ezt. nem akarlak elveszíteni.
itt abba hagytam nem bírtam tovább. nem tudom hogy ideges lettem , vagy szomorú , vagy elgyengültem de tudtam hogy most abba kell hagynom. beszuktam a telefonomat és felmentem a szobámba. leültem a földre , az egész alakos tükröm elé. csak mámultam magamra. előre vettem hosszú barna hajam és elkezdtem csavargatni. egyszer jobbra , egyszer balra billegetve a fejem gondolkoztam a dolgokon. kezdenem kellett valamit magammal. valamivel ki kellett töltenem az űrt ami bennem keletkezett , noel után.  minden második percben eszembe jutott mennyire szeretem. aztán mindent azzal hesegettem el hogy ez úgysem működött volna és örüljek annak hogy még a nyilvánosságra hozatal előtt szétmentünk...minden percben megbántam a tettem aztán örültem neki. ketté akartam szakadni. pont mint az elején. egyik felem nem akart noellel lenni a másik viszont rettenetesen oda volt érte. hát most is pontosan ez játszódott le bennem. a gombóc egész délelőtt és még azután is ott volt a torkomban.  nagyon hiányzott , de tudtam , el kell felejtenem...

bocsi hogy rövid lett de itt kellett abbahagynom. a kövi részt már noel szemszögéből írom meg , sőt lesz egy bónusz is!

18. fejezet

másnap minden percben megnéztem a telefonomat hogy írt e noel. a 3. szünetben jött meg az sms.
felszálltunk. máris hiányzol. este hívlak. légy jó.
nem bírtam ki. bár már becsengettek , én megírtam a választ a pad alatt.
vigyázz magadra. várom már az estét. te is nagyon hiányzol. puszi.
az ötödik óra végén  már be voltam kattanva hogy menjünk már haza! bár nem segített semmi hisz az este az csak este. de nem bírtam tovább maradni a fenekemen. a hetedik óra után én voltam az első aki kirohant a teremből. payton leila és mick alig tudtak utolérni. siettem haza. egész délután a neten csüngtem. sztár hírek , email , facebook és a többi. egy idő után már nem tudtam mit csinálni , leültem a tévé elé. este 9kor meg is jött a várvavárt telefon.
-haló? . szóltam bele lelkesen.
-szia , én vagyok.
-jaj már úgy vártam hogy hívj!
-bocsánat de még sok dolgom volt leszállás után.
-nem baj. na mesélj. milyen ott?
-elég..puccos - hallotam hogy elneveti magát - de jó.
-és a klub? láttad már?
-nem. még nem voltam. csak a reggeli hangpróbán fogom látni. de már kíváncsi vagyok rá.
valami beszélgetés szerű hangot hallottam mögüle.
-bocsáss meg de most mennem kell. hívlak amint tudlak. nagyon hiányzol és nagyon szeretlek.
-te is nekem. szeretlek. - válaszoltam kicsit lelombozva hogy máris mennie kellett.
leraktuk a telefont. nem tudtam mit kezdeni magammal. noel nélkül elveszett voltam. csak vergődtem a kanapén. meguntam és elmentem zuhanyozni. negyed óráig álltam a víz alatt. úgy döntöttem hogy inkább beülök egy kád forró vízbe. kiszálltam a zuhany alól és elkezdtem folyatni a vizet a kádba. mikor kellő képpen megtellt elzártam a csapot majd belemerültem a nyugtató vízbe. minden féle fürdősót , tusfürdőt , habfürdőt meg ketyerét belenyomtam a vízbe. csak játszadoztam a kezemról lecsurgó cseppekkel és gondolkoztam. múlton , jelenen , jövőn. fél óra után már úgy gondoltam ideje kiszállni a vízből. megtörölköztem , leengedtem a izet , fogatmostam és bementem a szobámba. az író asztalom épp az ablakom alatt volt. felültem az asztalra és néztem a csillagos eget az üvegen át. titkon azt reméltem noel is most ugyan azt a látványt csodálja amit én de nem tudtam hogy ott mennyi az idő. nagyon elálmosodtam ezért elmentem elaludni.
másnap reggel hiányérzettel ébrettem.  az egész napom így telt el sőt a hét is. noel szerdán és csütörtökön reggel és este is hívott. pénteken már csak este , és szombaton , és vasárnap is. ez így ment tovább.örültem a hetente 3szor hívott. egyre kevesebbet beszéltünk. a fellépései meg sokasodtaak , és nekem is akadt dolgom a suliban. a 3. hét felénél egyik este felhívott.
.szia. én vagyok. rossz hírem van.
-miaz? csak nem az hogy még egy hónapot ott maradsz? - mondtam viccelődve. síri csöndben hallgatott. - ugye nem?
-de. - nyögte ki nehezen.
-ezt nem gondolhatod komolyan! - fakadtam ki. nem bírtam tovább magamban tartani.
-sajnálom! te is tudod hogy erről nem csak én döntök! bocsáss meg de most muszály mennem. - mindig ezt mondta.
-hát persze. - jegyeztem meg halkan.
-micsoda? - kérdezett vissza.
-semmi semmi. menj csak.
-rendben. szia. szeretlek.
-én is.
miután leraktuk nagyon lehangoltan éreztem magam. az utolsó szavakat mintha csak ki erőltettem volna magamból. nem gondolkoztam rajta tovább mert anya szólt odalentről.
napokig csak ezen a beszélgetésen gondolkoztam. ez a mennem kell dolog biztos hogy csak azért van mert le akar rázni állandóan. sok dolgot  vallottam be aznap este. rájöttem valamire..és tudtam minnél hamarabb cselekdnem kell.
péntek este volt és én paytonnál aludtam. rengeteget beszéltünk és jót mulattunk.
-figyelj. el kell intéznem ezt a telefont. kimehetek addig a teraszra?-kérdeztem.
-persze!! addig csinálok kakaót. - mondta mosolyogva és kiment. én bedig a terasz felé vettem az irányt. kimentem és neki támaszkodtam a korlátnak. nagy gombóc nehezítette a torkomat. noelt tárcsáztam. reménykedtem benne hogy felveszi. a 4. csöngésre végre felvette.
-igen? - szólt bele.
-szia én vagyok. - mondtam elég halovány hangon.
-szia édesem. miujság?
-valamit meg kell beszélnünk.
-mit? - kérdezte félve egy kicsit.
-nézd - vágtam bele a közepébe - sokat gondolkodtam és beláttam magamnak valamit. nekem ez így nem fog menni. én nem tudom elviselni hogy nem vagy itt mellettem. szóval úgy döntöttem - itt nyeltem egy nagyot - hogy vége.
-hogy mi? de de olive! te akkor most..elhagysz? - minden egyes kimondott szava egy pofonként hatott rám de tudtam , hoyg így nincs rendben.
-így nekem nem jó. én én..én ezt nem tudom elviselni. szóval inkább véget vetek ennek. - mintha állon vágtak volna a szavak.
-de én szeretlek! én nem akarlak elveszíteni! te vagy az életem!
-én is szeretlek! de ezt így nem csinálhatjuk tovább! neked egyre jobban ível felfelé a karriered aminek nagyon örülök! de ezzel még távolabb kerülsz tőlem és ..úgy érzem kicsúszol a kezeim közül és már nem tudunk rendesen együtt lenni.
-ígérem hogy megváltoztatom! több időt szakítok rád , ránk!
-nem. nem lesz így. nem fogjuk tudni összehióozni. szóval arra kérlek hogy éld tovább az életed , én is élem tovább. ne keress és ne kérlelj. megmondom előre hogy nem fogok engedni. nem működik ez köztünk. szóval..kérlek ne.
-de..- nem vártam meg mit mond. nemakartam tovább nyomasztani se őt se engem. leraktam a telefont.

nemsokára fogok olyat irni ami noel szemszögéből mutatja meg majd a következő történéseket. érdekes lesz ;)

17. fejezet

másnap keltem korán mert ugye suli volt. miközben  mentünk leilával és meséltem neki a táboros élményeimet egy percre megálltam amikor paytonék háza előtt voltunk.
-miaz? - kérdezte leila.
-csak..várjuk meg paytont.
-mivan? te meghülyültél? - fakadt ki leila.
-nem. csak az van hogy.. - azzal elmeséltem a tábor másik oldalát , a paytonos változatot. közben megnyomtam a csengőt a kapun.
-najó. te tudod. de én azért még megtartom a távolságot köztünk.
-rendben és ezt meg is értem. de remélem ez majd idővel változni fog.
közben payton is csatlakozott hozzánk. miután megérkezett leila látványosan kevesebbet beszélt.
ahogy bementünk a suliba , minden szem ránk irányult. mindenki nagyon furcsán bámult ránk. elmentünk a szekrényeinkhez és aztán be a terembe. mivel nem volt állandő ülésrend , és hármas aztalok voltak a teremben , payton is csatlakozott mellénk. a spanyol óra nyugodtan telt el bár carlos , a lektor is megnézett minket. és sajnos ez minden órán így ment. higyjétek el , egy idő után nagyon idegesítő. a nap végén együtt ballagtunk haza felé amikor elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. mivel még mindig le voltam halkítva. noel volt az
-szia! - szóltam bele boldogan.
-szia. - de az ő hangja már annál gondterheltebb volt.
- miaz? történt valami? - kérdeztem aggódva.
-az van , hogy egy hónapra angliába kell mennem.
egy percig lefagytam de aztán észhez tértem.
-hú..ez egy eléggé nagy higed zuhany volt most nekem.
-tudom és sajnálom. gondolkoztam hogy hogyan mondjam el de nem tudtam másképp. ez tűnt a legjobbnak.
rttenetesen elszomorodtam. egy hét még oké volt. de most egy hónap? az lehetetlen! én nem fogom kibírni.
-figyeljcsak? holvagy?
-a stúdióban.
-oda megyek és megbeszéljük.- azzal leraktam.
-bocsi lányok de nekem mennem kell. - elköszöntem tőlük és a stúdió felé vettem az irányt. út közben felhívtam anyát , hogy ma egy barátnőmnél leszek délután.  egy fél óra múlva ott voltam. mikor bementem noel a földszinten volt. mondta hogy menjünk fel az irodába. mikor bementünk leültem egy bőr fotelbe , ő pedig mellém egy másikba. egy ideig csak hallgattunk. aztán végül bele kezdett.
-egy hónapos szerződést ajánlott egy angliai klub tulajdonosa ha minden hétfőn , szerdán és pénteken fellépek. gondoltam rá hogy majd oda vissza utazok majd , de ezt te is beláthatod hogy nem megoldás.
-igen persze.
ismét csak hallgattunk egy ideig.
-nézd. én nem állhatok az utadba. ha elég ..erős a kapcsolatunk , ezt is kibírjuk.
-tudom. de sajnálom.
-ugyan mit? - néztem rá bíztatóan. - hogy szépen ível a karriered? ezen mit kellene sajnálnnod? én nagyon is örülök neki...de egy hónap mondjuk nagyon hosszú idő. - ismertem be.
-tudom. és szívem szerint itt maradnék , de a menedzserem azt mondta ezt el kell fogadnom.
megint elhallgattunk. aztán feltettem egy kérdést ami épp megfogalmazódott bennem.
-mikor indulsz?
-hát ez az. holnap.
ledermedtem. máris? rögtön holnap? semennyi időnk sem maradt.
-és...mikor jösz haza?
-pontosan egy hónap lesz. holnaphoz 30 napra jövök haza.
egy könnycsepp gördült le az arcomról. noel ezt azonnal észrevette és magához ölelt. hirtelen elkezdtem hangosan zokogni. valahogyan kijött belőlem. noel próbált vígasztalni , de abban a percben semmi se volt jó. szorosan átölelt. amikor végre abba hagytam és lenyugodtam egy kicsit elengedett. csak némán ültünk egymás mellett. nem tudtam mit mondhatnék abban a percben. önző akartam lenni és megmondani hogy anglia vagy én de ezt nem tehettem. mégegyszer átöleltem hogy utoljára érezhessem a közelségét és emlékezni tudjak az illatába. odakintről csengőszó hallatszott. azt jelezte hogy vissza kell mennie a felvételre. felálltunk és elkezdtünk kisétálni. az ajtóban egy hosszú csókot váltottunk és tudam , akkor látom utoljára hosszú ideig. nehéz és fájó szívvel indultam haza. ahogy mentem végig azon gondolkoztam , mivel tudom majd kitölteni az időmet. eszembe jutott hogy régen szerettem kosarazni. talán beállok a félévre az iskolai csapatba. az edzések legalébb elveszik az időm egy részét. de aztán inkább elvetettem az ötletet , mert mostanság eléggé eltunyultam , szóval kedvem és energiám se lenne kosarazni. lehangoltan gyalogoltam haza. otthon anya már várt a vacsorával. leültünk és ettünk. anya észrevette hogy elég kedvtelen vagyok. nem volt kedvem leállni lekizni , ráadásul akkor elkellett volna mondani az egészet , hogy egy sztárral járok stb... ettől megkímélve azt mondtam hogy sok volt a házi. este még néztem egy kicsit a tévét. elviselhetetlen argentín sorozat ment. mindenki mindenki rokona volt de közben mindenki összejött mindenkivel. elég agyzsibbasztó volt. inkább elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni. úgy aludtam el , hogy azt reméltem , csoda történik , és noelnek nem kell elutaznia.

gyerekek előre látom h meg fogok gebedni az angol miatt. elég kemény a tanárunk. vagyis az egyik a négyből. szóval elég ritkán fogok szerintem írni. sajnálom!

suli :S

mint tudjátok holnaptól suli :S és mivel most leszek elsös , nagyon meg kell nyomnom a tanulást. szóval ritkábban lesznek uj fejezetek. de amint összehozok egyet igérem azonnal felrakom. hétvégén pedig megpróbálok többet felrakni. remélem megértitek. puszii!

16. fejezet

megálltunk a bejárat előtt ahova noellel megbeszéltük a találkozót. 15 perc múlva begördült elénk egy ismerős autó , sötétített ablakokkal. mondtam paytonnak hogy szálljon be , de ne sikítson. be is szált és jéggé fagyott. én is beültem a másik oldalról. elindultunk.
-te te te te te...jézusom.- fal fehér lett szegény csaj.
-én! - viccelődött noel.
-uramatyám! itt ülök az álompasim kocsiába! már bocsi h ezt kimondtam olive. - noel büszke fejjel nézett előre. minden szót cirógatásnak érzett , látszott rajta.
-azért levegőt még vegyél! - emlékeztettem paytont mielőtt még megfulladt volna a látványtól. egész úton csak noelt bámulta. le se vette róla a szemét. nem különösebben zavart.
-megérkeztünk.- jelentette be noel.
-most ott vagyunk , ahol gondolom?
-nálam! - hangzott a válasz elöltöl.
-jesszus.
payton remegő lábakkal lépett ki a kocsiból. bementünk a házba. nem ragozom tovább hogy payton mennyire el volt ájulva. de örültem , hogy én szerezhettm meg neki az egyik legjobb napját. mikor beértünk noel egyből beszaladt a szobájába és kihozta a laptopot. lerakta az asztalra amíg betölött és megkérdezte:
-akkor? mi lesz?
-nos mivel én nem szeretném betölteni ezt a posztot - eközben payton úgy mászkált le és föl mint egy holdkóros - paytont szeretném jelölni. - erre ledermedt.
-de mégis mire? - kérdzte gyanakvóan.
-táncolni fogsz. méghozzá egy híres koreográfusnak , aki épp egy tagot keres a táncosai közé.
-ki az a koreográfus?
- arnold stify.- vágta rá noel.
erre leesett az álla.
-ez most vicc? az az ember egy isten! még noelnél is jobban imádom! már bocsi.
-hát ez fájt - de közben nevetett - ó bejött! és igen. még mindig online van. rámegyek.
amíg noel a videó kapcsolattal foglalkozott én bíztatni kezdtem paytont.
-nézd ha ezt most összehozod , egy egész karriert is beindíthatsz. ez lehet a nagy áttörés. és tudom hogy ez most egy nyálas szövegnek tűnik de legalább próbáld meg! - így rágtam a fülét míg végnem azt mondta hogy megteszi. eközben a kapcsolat is létrejött. a monitorról egy 40es éveiben járó férfi kicsit borostás , de kedves arccal mosolygott ránk.
-nos arnold! készen állsz? egy igazi gyöngyszemet fogsz látni! - mondta noel. eközben mi eltoltuk a bútorokat a szoba közebéről hogy elég helyet szorítsunk paytonnak bár óriási volt a szoba.
-egyébként mit táncoljak? - súgta nekem payton idegesen.
-a push pusht! azt nagyon jól nyomod. még nem láttam senkit így táncolni. te találtad ki amugy?
-ahha. saját szám.
-na nyugi minden rendben lesz.
-..és akkor itt is van a lány. - noel intett paytonnak hogy menjen oda mellé. így is tett.
-üdv! - köszönt megszeppenve payton.
-helló kiscsaj! na akkor had lássam mit tudsz! - lelkendezett arnold.
a laptopot ráraktuk az egyik fiókos szekrény tetejére , mert igy jól látszódott minden. payton beállt a szoba közepére. noel berakott egy cd-t a hifibe és benyomta amikor payton bólintott. a zene megszólalt , payton pedig bele kezdett. eszméletlen jó volt a csaj. ugrált , pördült fordult. olyan hajlékony volt , hogy néha azt hittem eltört a háta de nem! a szám alatt számoltam 3szor ment le spárgába és egyszer a levegőben is megcsinálta. nagyon látványos volt. néha lasabb rész volt akkor kicsit visszafogottan nyomta , aztán bumm! belecsapott megint! noellel csak bámultunk hogy mekkora már. cigánykerék spárga kézenjárás forgás , sőt még egy szaltó se okozott gondot neki.
-miért nem mondtad hamarabb hogy ilyen tehetséges? felvettem volna táncosnak - súgta nekem noel.
véget ért a szám és payton megállt. egy percig csak álltunk. arnoldnak is elállt a lélegzete , legalább is kerek szemekkel nézett vissza ránk a monitorról. aztán a csöndet is ő törte meg.
-kiscsaj , te elképesztő vagy. a tánc a véredben van. ha most nem állsz be a csapatomba , életed végéig üldözni foglak a szerződéssel.
-payton megkönnyebbült mosolyban tört ki. odaszalattam és megöleltem. lihegve csak annyit súgott a fülembe:
-köszönöm.
arnold és a kis tánscsillag payton ezután megbeszélték , hogy arnold egy hét múlva los angelesben lesz és akkor összejönnek persze payton szüleivel együtt. arnoldnak ezután mennie kellett. elbúcsúztunk majd mi is készülni kezdtünk. payton utolsó kívánsága még egy közös kép volt noellel. persze noel szívesen beállt vele a kép kedvéért. persze megbeszéltük , hogy ez nem noel lakásán készült hanem egy boltban , bent a városban. szerencsére fehér fal mellett készült el a fotó ezért nem lesz észrevehető a hazugság. ezután elmentünk. hála istennek nem voltak újság írók a ház előtt. gondtalanul sétáltunk haza. a mi házunk esett útba hamarabb. elbúcsúztam paytontól majd bementem a házba. vidáman mutogattam anyának az új sálat amit vettem. neki is tetszett. ettem egy szendvicset vacsorára majd elmentem tusolni. fogatmostam majd leültem tv-zni. nem bírtam sokáig. nagyon elálmosodtam ezért elmentem aludni. az ágyon fekve boldogan nyugtáztam magamban hogy ez a mai is jó nap volt. majd elnyomott az álom.

15. fejezet

megpróbáltam meggyorsítani a lépteimet de ő így is utolért.
-na miaz? rám se köszönsz ha meglátsz az utcán?-kérdezte ostoba vigyorral a képén.
-jól látod a dolgokat. - mondtam egykedvűen.
-hé hé én csak látni akartalak.
-nézd ozzy. nem értem mit szeretnél? már megmondtam hogy nem akarok tőled semmit. sőt azok után amiket tettél látni sincskedvem téged.- mondtam neki idegesen.
-nézd én csak...szerettem volna ...megszerezni téged.
-na ezzel a szóval leírtad magad nálam.
-okéoké akkor....
-látod? nem is tudod máshogy mondani. én nem akarok objektum lenni.
-szóval ha nem így tekintenék rád akkor lenne esélyem? - csillant fel a szeme. na ezt jól megcsináltam.
-én nem..
-nekem ez is PONT elég!! - és mielőtt még megmondtam volna az igazat gyorsan elrohant. bele se mertem gondolni hogy mit fog most bemesélni magának , és mivel jön elő legközelebb. gyorsan haza vágtáztam. köszöntem anyunak. megdícsért amiért ifőben haza értem. elég fáradt voltam ezért rögtön elmentem aludni.
a hét a lehető leggyorsabban telt el. majdnem mnden nap találkoztam noellel. persze valami szuper titkos helyen. az újságok csak egyszer írtak arról hogy lehet hogy noelnek barátnője van..nem igazán foglalkoztam vele. azon kaptam magamat hogy szombat van és muszály pakolnom a táborra. összeraktam néhány cuccot de a dolog nagy részét vasárnapra hagytam. lehet hogy rosszul tettem. másnap meg sem álltam , állandóan csak pakoltam. estére hulla fáradt voltam. csak bedőltem az ágyba. megcsörrent a mobilom.
-haló?
-muszály volt még hallanom a hangod mielőtt elmész. - szólalt meg noel a vonal másik végén.
-tudod hogy minden nap felfoglak hívni. - mosolyodtam el.
-tudom tudom de...nagyon fogsz hiányozni.
-te is nekem! de lehet hogy ez még jót is fog tenni nekünk. - bíztattam.
-mennyiben? hogy megtudom milyen nélküled ennyi ideig? - mondta kicsit nyavalygósan.
-jaj ugyan! ki vagy te? nem az a férfi akit én ismerek és szeretek.
-szóval..szeretsz? - szinte láttam magam előtt ahogy elpirul. szívesen nyomtam volna egy puszit az arcára de távolságbeli korlátok miatt ez nem jött össze.
-hát persze! szerinted miért beszélek most is veled?
-akkor jó. najó. hagylak holnap azonnal hívj amint odaértél..meg este is , meg amikor még időd van!
-ekkora számlát még te se tudsz majd kifizetni.
-jólvan jólvan. na..szia! szeretlek!
-én is!
gyorsan elaludtam aznap este. reggel ijedten ébredtem az ébresztőre. sietősen felöltöztem , behúztam a bőröndön a cipzárt , beraktam  a kocsiba és elindultunk anyával. a sulielőtt kitett , nyomott egy óriási , cuppanós puszit az arcomra és búcsút vettünk. már gyülekeztek a gyerekek a suli előtt nagyobbnál nagyobb bőröndökkel. odacsapódtam egy nagyobb csapat lányhoz és elvegyültem. eközben megérkezett a busz. bedobáltuk a csomagokat a busz aljába , és szépen sorban felszálltunk. mivel egy sort szerencsétlenkedtem a bőröndömmel , utoljára szálltam fel. a világ legnagyobb pechére , csak a drága payton mellett volt hely. vonadokva de leültem. meglepően kedves hangulatában volt.
-szia! - köszönt rám egy aranyos mosollyal.
-ömm..helló? - mondtam meglepetten. leültem mellé és egy ideig csak hallgattunk.
-hogy hogy egyedül vagy? - törtem meg a csendet.
-hát..most csak én jöttem. bármilyen hihetetlen , de egy kicsit elegem lett a libákból.
azt hittem a földön marad az állam. nem akartam elhinni amit mondott. vicsont láttam rajta hogy komolyan gondolta.
elindult a busz és mi szóba elegyedtünk. sokat beszéltünk. és rájöttem miért is olyan szemét akkor , amikor a tyűk körítés ott van vele.
-tudod a szüleim elváltak. én apámmal élek. gazdag de egy csöppet sem törődik velem.
-akkor miért nem mész anyádhoz?-kérdeztem együttérzően.
-mert nem tudom hol van. a válás óta , azaz 7 éve nem láttam. ráadásul elvitte a kishúgomat. így őt se láttam. kitudja mi lett belőle. és igazából azért vagyok olyan amilyen a suliban mert apa reggelente mindig rajtam vezeti le a munka feszültségét. mivel nekem nem volt más választásom ahoz hogy lenyugodjak , így vezettem le. még dilidokihoz is jártam.-vallotta bemiközben az útszéli fákat nézte.
-tényleg?
-igen. a válást követően apa a munkába temetkezett. minden mást rám hagyott én viszont ezt nem tudtam elviselni. kiborultam és egyszer egy dührohamot kaptam. ekkor apa úgy döntött hogy ez nem az ő felelőssége és inkább elvitt dilidokihoz. a haszna csak az volt hogy nem kaptam több ilyen rohamot. de a teher ugyanúgy rajtam volt. így az iskolában vezettem ezt le , másokon.
-mostmár értem. - láttam rajta hogy ez egy kényes téma ezért gyorsan váltottam. - tudod mit? inkább most beszéljünk másról!
-oké.
-nagyon tetszik ahogy táncolsz! régóta csinálod?
-3 voltam amikor csak úgy táncra perdültem otthon. attól kezdve minden npa roptam. - mesélte mosolyogva. - de mivel apa nem foglalkozott velem , csak ide a suliba járok táncolni.
eközben megérkeztünk. aranyos kis tábor volt. egy hosszú kikövezett út vezetett végig , két oldalon pedig ott soarkoztak a kis faházak. rengeteg fa volt bár levélmég azokon alig. egy apró patak csörgedezett a tábor közepén át amit én mesterségesnek néztem , de szép volt. mindenki leszállt , magunkhoz vettük a csomagjainkat majd  a tesitanár , msr. brown kezdett el hanosan beszélni. először egy rövid beszédet tartott hogy örül hogy itt vagyunk , meg hogy reméli kicsit melegebb is lesz majd az idő , végül elmondta a szoba beosztást. a házak 2 , 3 illetve 4 ágyasak voltak. egy kicsit reménykedtem hogy paytonnal egy házba kerülök. miután már mindenki neve elhangzott , megörülte.
-...és végül aki maradt , payton , olive , tiétek az 5ös ház.
paytonnal összenéztünk és elmosolyodtunk.
-rendben akkor most mindenki foglalja el a szállását!
nem volt nehéz megtalálni a házunkat. óriási 5ös volt az ajtajára festve. bementünk. igazán egyszerű kis ház volt. az ajtóval szemben volt , az ablak , alatta pedig 2 ágy , mindkettő egyik oldalán egy éjjeli szekrénnyel. az ajtó 2 oldalán 1-1 szekrény állt és a jobb oldalo szekrény mellett egy mini hűtő volt. fürdö nem volt a faházban. az a mellettünk lévő házikőban volt. ledobtuk a cuccainkat és leültünk az ágyra. eszembe jutott hogy fel kell hívnom noelt.
-nekem most telefonálnom kell.
-ó persze oké!
kimentem a ház elé és tárcsáztam.
-haló?
-megvagyok!
-ó szia olive! na milyen?
-elviselhető! igazából tetszik. a szobatársam is oké lesz.
-na akkor örülök. köszönöm hogy hívtál. de most muszály mennem.
-oké persze. sziia!
-sziia szeretlek! mulass jól!
-én is zseretlek! és köszi.- kissé vonakodva tettem le a telefont. bementem a házba.
-csak nem a barátodat hívtad?- kérdezte payton kíváncsiskodva.
-nos de..de. igen őt.- zavaromban nem is tudtam minek nevezzem.
-és mióta vagytok együtt?
-hát igazából nem számoljuk.-vallottam be.
-és csinos? - kérdezte mosolyodva miközben néhány pólót hajtott be a szekrénybe.
-hát még szép! szerinted miért járok vele? - vicceltem el a dolgot.
a mai napra már nem csináltak programot , legközelebb csak a vacsorára kellett menni. mi ki sem mentünk a házból , csak beszélgettünk. rettenetesen meglepődtem azon hogy payton mennyire őszinte velem. talán neki is elege lett abból hogy egy álarc mögött éli az életét. mikor egy perc csönd volt , muszály volt megkérdeznem:
-ne vedd sértésnek , de...miért vagy most velem ennyire rendes?
-magam sem tudom. tudod , mindig is nagyon szimpatikusvoltál nekem , de valahogy , sohasem tudtalak megismerni , és ráadásul úgy is láttam hogy nem igazán vagy nyílt..felém.- vallotta be őszintén. - de most nagyon örülök hogy így összebarátkoztunk. és egyébként , te mostmár tudod az összes titkomat..még azokat is , amiket más nem. és jelen pillanaban ..te vagy a legjobb barátnőm.
ezzel nagyon szíven ütött.
-te is nekem. de csak az egyik. mert leila is nagyon fontos nekem.
-ó persze! ez természetes.
megszólalt a telefonja. de csak sms-t kapott. noel énekelta telefonján. gyorsan elolvasta az üzenetet de nem írt vissza.
-nagyon szereted noelt!
-jaj istenem imádom! ő egy isten! - mondta vidáman. mintha arról beszélne hogy holnap egy filmben fog főszerepet játszani. én csak elmosolyodtam. - annyira jó lenne ha egyszer találkozhatnék vele. nem tudom , hogy most van e barátnője , de ha van , akkor az a lány a világ legnagyobb mázlistája.
-igen. szerintem is... - elmosolyodtam. bár nem volt fenékig tejfel az életem mióta megismertem , de mostmár élni sem tdnék nélküle. hirtelen úgy hallottam hogy valaki a nevemet kiáltja odakint.
-egy pillanat és jövök. mintha valaki nekem szólna. - azzal kimentem.
Rövid rész Payton szemszögéből
mikor kiment olive én csak ücsörögtem az ágyon és gondolkoztam. olyan jó volt végre valakivel ilyen..értelmesen beszélgetni. ekkor megcsörrent olive telefonja amit az asztalon hagyott. megnéztem , kit jelez ki. eléggé meglepődtem. nagy betűkkel a noel név állt a kijelzőn. egy kép is volt , de a rajta szereplő valaki kivehetetlen volt. az arcát a tenyerébe temette , gondolom mert nem akarta hogy lefotózzák. de a haja így is ismerősnek tűnt. hagytam hogy csörögjön , majdcsak lerakja. de nem. ígyhát felvettem.
-haló? olive james mobilja.- mondtam bele , hogy nehogy azt hidjék olive-val beszélnek.
-ömm heló én olivot keresem. de kivel beszélek?
azt hittem ott halok meg. ezer közül is felismerném ezt a hangot. ez noel keerpunt volt. de mielőtt még bármit is válaszolhattam volna olive lépett be az ajtón.
mikor kimentem , egy lány állt az ajtóban ágyneműkkel a kezében.
-szia! meghoztam az ágyneműket. akkor 2 párna huzat , 2 lepedő , és 2 takaró huzat. ha esetleg kellene plusz takaró éjszakára , a 10es házban találtok.
-oké köszi! - feleltem és elvettem tőle a cuccokat.
nagy nehezen nyitottam ki az ajtót mert tele volt a kezem. mikor beléptem azt hittem összeesek. payton ült az ágyon , fülénél a telefonom és láttam a külső kijelzőn a nevet: noel. gyorsan levágtam az ágyra az ágyneműket és odarohantam. kikaptam a kezéből a telefont és belemondtam:
-majd visszahívlak. - és leraktam a telefont. odaültem  payton mellé aki teljesen lefagyott. nem tudtam mi játszódik le benne. hosszas hallgatás után megszólalt de nem sokat tudott kinyögni.
-ő...ott. - és itt elcsuklott a hangja.
-én sajnálom. elakartam mondani de nem most. később.
erre a válasz egy sikítás volt. mire én befogtam a száját. mikor úgy láttam lenyugodott elengedtem.
-mesélj el mindent. most azonnal! hallani akarok minden egyes részletet! és ha befejezted akkor légyszi légyszi híííívd fel!! - kérlelt akkora boci szemekkel hogy azoknak nem lehetett ellenállni. elmosolyodtam.
-oké. de azt tudnod kell hogy..én nem csak ismerem..hanem..a...barátnője ..vagyok.- nagyon nehezen jöttek ki a szavak. azt vártam mikor ugrik nekempayton hogy elvettem álmai pasiját , de nem.
-óóó. te olyan mázlista vagy. - és elmosolyodott. - na de mesélj már!
belekezdtem a sztoriba. minden fontosabb dolgot elmondtam. néhány részletet elhagytam de azok nem voltak lényegesek. payton csillogó szemekkel nézett rám miközben hallgatta miket mondok. szinte itta a szavaimat. amikor befelyeztem ezzel zártam le:
-de ezt ne mond el a világon senkinek! nagyon kérlek! - szinte már könyörögtem.
-oké persze. ha te így akarod , nekem tökmindegy. végülis a te barátod. - elhallgatott egy kicsit aztán ismát rám villantotta boci szemeit.
-és..felhívnád?
-hát persze. - azzal nyúltam a telefonomért és tárcsáztam. kihangosítóra tettem. 2-t csöngött és felvette.
-haló?
-szia én vagyok. és itt van velem..még valaki. payton. a legnagyobb rajongód...és mindent tud. - muszály volt ezt is hozzá tennem.
-ó helló! miujság payton?
azt hittem hogy payton leszédül az ágyról.
-óó seemmiii. és veled? - kérdezte teljesen elalélva.
-semmi különös. na és.. nagy rajongóm vagy? - szinte láttam ahogy büszkén elmosolyodik noel.
-a legnagyob!! -válaszolta lelkesen payton.
-hát akkor örülök hogy megismertelek.
-óó nem ÉN örülök hogy beszélhettem veled.
-ömm. kedves payton. beszélhetnék egy kicsit olivval? mármint négyszemközt.
-ó igen persze!
kikapcsoltam a kihangosítót és kimentem a ház elé.
-na mit szeretnél? - kérdeztem.
-lenne itt valami. tudod , a múltkor beugrottál sylvia helyére?
-persze.
-a koncerten ott volt egy nagykutya. egy másik koreográfus. nagyon híres. és azt szeretné , ha beállnál a csapatába. mint táncos.
-mi? hogy én? dehát nem is csináltam semmi olyan nagy cuccot. honnan veszi hogy jó vagyok?
-ennek az embernek jó szeme van. nézd. gondold át. ha hazaértél még beszélünk erről. elmondoma részleteket is.
-oké.
-na szia. szeretlek.
-én is. - azzal leraktam a telefont és visszamentem a házba.
-szerintem már menni kéne kajálni.- állapította meg payton.
-igen jó ötlet! - válaszoltam.
a vacsora borsó főzelék volt fasírtal. szinte csak túrkáltuk , de azért ettünk belőle egy kicsit. este még volt tábortűz. énekeltünk , sztoriztunk meg ilyenek. takarodó pedig éjfélkor volt. de mi már hamarabb elmentünk. bár nem aludtunk..beszélgettünk.
a tábor nagyon gyorsan eltelt. rengeteget szórakoztunk. a legtöbb időt paytonnal töltöttem. esténként telefonáltam. noelt mindig felhívtam. leilával és mickel is beszéltem.
a napok végére mindig elfáradtam. sorversenyek , túrák , rengeteget mozogtam.
egyszer egy sártócsa felett kellett átkúszni és természetesen én voltam az egyetlen aki leesett róla. még a bugyimból is csavarni lehetett a sarat.
pénteken kicsit szomorúan feküdtem le. nagyon jól éreztem magam és örültem hogy jelentkeztem.
szombat reggel öszzecsomagoltunk és elindultunk. visszafele is paytonnal ültem. sokan megnéztek az egy hét alatt hogy vele töltöm az időmet , de nem érdekelt. nagyon jóban lettünk. az úton megbeszéltük , hogy vasárnap elmegyünk vásárolni együtt. mikor hazaértünk anya már várt a kocsival. elköszöntem mindenkitől beültem a kocsiba és hazamentünk. otthon megint csak a pakolás várt rám. csak most ki. este hulla fáradtan aludtam el.
reggel 9kor ébresztett egy madár , aki már 10 perce kopogtatta az ablakomat. idegességemben egy párnát vágtam oda , mire elrepült. sajnos nem tudtam vissza aludni. elmentem letusolni. utána fölvettem valami kényelmes cuccot. melegítőnadrág , és egy elnyűtt póló mellett döntöttem. a konyhábananya épp teát főzött.
-jó reggelt! jó volt megint itthon aludni?
a válaszom egy nyögés volt , mire anya elmosolyodott. reggeli után bevágódtam a laptopom elé. megnéztem a mailjeimet meg felmentem facebookra. egy csomó ember bejelölt a táborból mivel csak most ismerkedtünk meg , pedig egy suliba járunk. nem is figyeltem az órát. már dél volt. nem voltam éhes ezért az ebédet kihagytam elkezdtem készülődni , mert paytonnal fél 2kor találkoztunk a helyi pláza bejáratánál (nem volt túl nagy pláza de jó boltok voltak benne). kisminkeltem magam. felvettem egy világos farmert meg egy topot , rá pedig egy pulcsit mert annak ellenére hogy már február volt , nem volt olyan hideg. felvettem az egyik tornacipő stílusú surranómat és elindultam. payton már ott volt. megöleltük egymást aztán bemenünk. egy ruhabolt volt az első. nagyon sok felsőm származott onnan , szerettem azt a boltot. kinéztem magamnak egy sálat , amit végül meg is vettem. payton egy övet választott. ezután jött a cipőbolt. amint kutatgattam a dobozok között megcsörrent a telefonom.
-haló? Aauuu! - ráesett egy csizma a fejemre.
-jólvagy? - kérdezte noel a telefonból.
-igen csak most ütött le egy csizma.
-jaa értem. figyeljcsak , hol vagy?
-a plázában , paytonnal.
-rendben. odamegyek értetek. a koreográfus látni akar téged táncolni. ma egész délután online van. webcamerába fogsz neki táncolni.
-figyelj , noel. én nem szeretném ezt a táncosdid. - ekkor remek ötlet jutott az eszembe - de tudok valakit akinek összejöhet! gyere értünk. majd nálad elmondom.
-oké. bízom benned. 15 perc és ott vagyok értetek.- azzal lerekta.
-hé payton! - cikáztam a sorok között. - payton! gyere. van egy meglepetésem.
azzal a kijárat felé vonszoltam.

ez most duplára sikerült. jó hosszú lett. este még lehet hogy jövök még egy résszel pusszantás!

hali!

bocsánat hogy tegnap nem tudtam felrakni a részt de ezért ma megpróbálok duplát megcsinálni. tegnap már nagyon fáradt voltam. a következő részben valaki nagyon megváltozik. de hogy ki? azt majd megtudjátok. a 15. fejezet délutánra várható és este még egy részt fel szándékozom rakni. puszii!

csak este..

sajnálom de a kövi rész valamikor nagyon este lesz. ma el kell kísérnem az unokatesómat a könyvosztásra , utána pedig moziba begyek. de ha haza értem azonnal elkezdem írni a kövit. remélem senki se csalódik ;) éjszakai bagoly vagyok , éjfélkor kapcsolom ki a gépet szóval remélem összehozom azt a rész.

xoxo pussz.